Előzmény és válaszok a Melyik a jobb: a karving vagy a párhuzamos-farolós technika? topikból

Szia Zoli!

Igen, én is azt látom, hogy még a fiatalabbak sem nagyon akarják fejleszteni a mozgásukat. Egyszerűen csak ki szeretnék használni azt az 1 hetet, és élvezni a csúszást. Van egy csapat, akikkel évek óta együtt járunk Franciaországba. Többnyire hozzám hasonló korúak, de vannak fiatalabbak is. Az egyik fiatal lány (30 egynéhány éves), hosszú egyenes léccel síel mind a mai napig, de azzal nagyol jól. Hagyományos stílusban, összezárt lábakkal, szép kígyózó mozgással. Néhány éve kapott egy carving lécet, és azóta 2 léccel jár a túrákra. De hiába próbálom rábeszélni, hogy a carvingot használja. Egy napig azzal síel, de másnap visszaáll az egyenes dióverőre.
Van egy másik fiatal lány, aki piskóta léccel síel, de nem élen, hanem a régi farolós technikával. Megkérdezte tőlem, hogy neki még érdemes-e megtanulni az új stílust. Persze, hogy érdemes, mondtam.
A csapat idősebb tagjai pedig már nem is érdeklődnek a carving iránt, csúsznak úgy ahogyan évtizedeken keresztül megszokták. Így érzik biztonságosnak. Őket jobban megértem.

Ahogy elnézem a pályákon ezt a tömegturizmust, úgy látom többnyire nincs semmilyen stílus.
A piskóta lécek megjelenésével nincs 2 hét alapozás meg hogy kanyarodjak. Egyszerűen csak ráállnak a lécre és utaznak. Néha bedőlnek és a léc viszi őket. A többség elmegy a szezonban 1 hétre töltődni. Első nap léc, második nap kék pálya, a harmadik napon lejön a piroson és kipipálva a síelés.

Én még úgy tanultam a hagyományos stílust, hogy:
- zárt láb, a térdek összeérnek
- csak a völgysín van testsúly, a hegysí csak követi a "levegőben"
- a léc vége farol a kanyarban
Mivel ezeket a szabályokat igyekeztem betartani, nekem nem volt egyszerű átállni a carving mozgásra, ahol:
- terpeszben kell álni, a térd nyitott
- mindkét lábon van testsúly
- a léc vége nem farol, csak siklik élen
Persze az átállás alatt nem azt értem, hogy a hagyományos technikát többé nem kell használni. Hiszen néha a hóekét is elő kell venni.
Csak azt mondom, hogy nekem nem volt egyszerű az új mozgást megtanulni. De érdemes volt.

Miért is kell átállni az egyik technikáról/stílusról a másikra? A síelés nem stílus, a sízés technikája mozgáskultúra, élvezettel kell "csúszkálni". WFeri

Ezek szerint neked nem okozott különösebb gondot az átállás, a hagyományos stílusról a carvingra?

Sokáig ellenálltam, átmeneti divatnak tartottam (különösen a piskóta léceket), de aztán 2004-ben (59 évesen) hozzájutottam egy profi GS versenyléchez (ugyan nem kifejezetten carving), ezzel már a carving-technika játszi könnyedséggel alkalmazható volt. WFeri

És mikor sajátítottad el a carving technikát?

Amatőr versenyzőként nem síegyesülethez kötődtem - illetve a vállalati (ERBE)sportegyesület síszakcsoportjának "csapatkapitányaként" működtem 1977-2000 között. A Mátraszentistváni sípálya a Magyar Villamosművek Tröszt vállalatainak hagyományos évenkénti sítalálkozójának volt bázisa (amíg el nem privatizálták). Legfőbb motorja, szervezőgárdája a Gagarin Hőerőmű csapata volt. WFeri

Melyik egyesületben versenyeztél? A Gagarin Hőerőműnek volt síegyesülete?
A Mátraszentistváni pályát nevezték "Gagarinos" pályának?
Ha igen, akkor én is versenyeztem rajta. Valami országos vegyész bajnokság volt a 80-as években.
Sokat megfordultam a környéken, mert a nagynéném Mátraszentlászlón lakott. De síelni Galyatetőre jártunk. Onnan néha lecsúsztunk Mátraszentlászlóra, Piszkéstetőn keresztül.
Melyik időszakban versenyeztél?

Szinte mindent autodidaktaként tanultam meg a síelésből. Edző, oktató akkor "látott", amikor már jócskán túl voltam (amatőr)versenyzői időszakom delén. (A TF-en a síoktatóit a gyakorlati/!/ vizsgám sikertelensége miatt nem sikerült befejeznem.) Egyébként híve vagyok annak, hogy legalább az alapokat jó oktatóval kell felépíteni, ne barátok, családtagok okítsanak, henem hozzáértők. A síelésre különben "rá kell érezni" - az oktató legfeljebb "mutat", magyaráz, helyettünk nem tud síelni. WFeri

Profillapod szerint a Mátrában nőttél fel, tehát ismerhetted a "Gagarinos" sípályát - na ott kezdtem a versenyzést, csapatmenedzselést, majd a "szomszédban" a Bagolyirtás, Győrhegy sípálya kitalálását. Na ebből az önfényezésből elég! Azt hiszem van némi közöm a síeléshez. WFeri

Feri!
Te oktatótól tanultad a carving technikát, vagy önszorgalomból?

Én is a felvonókorszak előtt kezdtem a síelést, de mi főleg Galyatetőre jártunk. Sokat használtuk az oldalazó fellépegetést, mert le kellett taposni a friss havat. Akkor még taposógép sem volt. A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, hogy ők tapossák meg a pályát, és gyalog menyjenek fel a hegyre.

Na nem mindeki bukott meg. Az ívlépés nem egy kifejezett alpin-sízős mozgás, bár "korcsolyázás"-ból felépíthető - ami egy hasznos dolog lapos terepen és enyhe lejtőn felfelé, még mielőtt átmennél halszálkás mászásba, megelőzve az oldalazó fellépegetést (én még így kezdtem a síelést a felvonókorszak előtt). Nem tudom, a mai síoktatói tematika tartalmaz-e ilyen "felesleges" mozgáselemeket, vagy csak a carving élváltásokra és terhelésmegosztásokra fókuszál? WFeri

Bocs, nem néztem meg, hogy melyik beírásomra válaszoltál.
És miért buktak meg a carving lécesek? Nem tudták az ívlépést?

A futóléces kanyarodásra gondoltam az "egészen más technika" megfogalmazással. Egyébként arra az "ívlépés" való - ami a síoktatói vizsgán Béki Piri kedvenc buktató feladata volt a carving léceseknek (egyébként a vizsgára jelentkezés alapfeltétele volt a carving léc használata, a csípőszélességű lécvezetés és a hegyláb-völgyláb 40-60 %-os terhelésmegosztása). WFeri

Szerintem a hegysí külső élén való csúszás hozzátartozik a karving technikához. Karvingnál a hegysí is terhelve van valamilyen mértékben, és annak éppen a külső élén csúszol.
Nem így látod?

Na az megint egy egészen más technka. Bár a síelés mindig egy dologról szól: csúszni a havon. WFeri

Hogy a rögzítetlen sarok mekkora hátrány, azt csak az tudja igazán, aki próbált már futóléccel kanyarodni.

Valóban előfordul, hogy a versenyzők kényszerből a hegylábon kanyarodnak. Nekik ezt tudniuk is kell.
De az amatőröknek sem árt megtanulni, mert előfordul, hogy kanyarban a völgyláb elkalamol, és akkor a hegylábon kell befejezni a kanyart.
Ezért tanítják is a külső élen való kanyarodást. Van olyan gyakorlat, hogy 1 lábon csúszik a síző és felváltva kanyarodik a belső vagy a külső élén a sínek.
Ha ezt tudja valaki, az növeli a biztonságot, ami szerintem egy amatőrnek is fontos szempont.

Na erről beszélek. WFeri