Szokás szerint megint itt zártuk a szezont, most egy kicsit később, már május elején. De amióta nincs SSC a zsebünkben ez már mindegy. Az előőrseink már a május elsejét is a gleccseren töltötték. Elmondásuk szerint az első 1-2 óra volt a legjobb. (Mint utóbb kiderült ettől csak rosszabb lett szinte végig.) Mi elsején érkeztünk, kissé esős időben. Szállásunk a két évvel ezelőtti Ferienhaus Dummer volt, csak most elfoglaltuk mindkét faházat. A szállás perfekt, a házigazda szívélyes, segítőkész. Igaz, hogy nem volt mosogatógép, de volt darálós kávégép. Az ismerkedési est fáradalmait pihenve másnap életem párjával - továbbiakban: ÉP - úgy döntöttünk, hogy a meglehetősen reménytelen időben nem kísérletezünk síeléssel. Inkább Sipi barátunkkal délután tekertünk egyet a folyó parton felfele az enyhén esős, de bőven vállalható időben. Most már évek óta hozunk bringát, és ez nagyon bevált. Párszor már leírtam, de egyszerűen megunhatatlan ez a völgy, át meg átkelve a folyón. Kb. 35 km-t mentünk, egy hangulatos bárban lezajlott frissítéssel a közepén.
Másnap továbbra sem éreztem az erőt ahhoz, hogy a ködben bóklásszak fenn, igy ketteseben megint lent maradtunk, és most a valamivel jobb időben lefele indultunk meg a folyó mellet. Itt 6-7 km után elhagyjuk a folyót és a bal parton hangulatos kis falvakon keresztül tekerhetünk. Visszafele kaptunk egy kis pofa szelet, de ettől függetlenül jó volt.
Utolsó nap határozottan javult az idő, és enyhe napsütésben elindultunk fel. Sajnos ez a javulás olyan sokáig nem tartott ki, így elég rossz látási viszonyok között mentünk egy bemelegítő kört a kékre változott 9-es pályán. Ez annyire nem hozta meg a kedvemet, igy kis csekkoltam fenn, betelepedtem a két sárga fotel egyikébe. Vártam-vártam a társaimat, de csak nem akartak jönni, így aztán rájuk telefonáltam. Kiderült, hogy már mentek egyet a 10-es feketén, és most indulnak megint, így gyorsan én is becsatlakoztam. Fent továbbra is pocsék volt a látás, de Duisburger hütténél már egész jó lett. Felfele a gondolában meg is pedzettem, hogy tán inkább azt a jó kis meredek bevágást kellene erőltetni, főleg azért mert még soha nem volt ennyire egyben benne a hó, mint most. Erre ÉP azonnal jól leszúrt, hogy 10 nappal a csípőprotézis műtétem előtt lehetne több eszem. De nem volt, és ki is néztem, hol lenne a legjobb beszállás, amennyire csak lehet fent. És persze mentünk mind a hármam, Sipi, ÉP és én. A ház felett valami elképesztően finom havat fogtunk, és utána is végig a teknőben. A legmeredekebb alsó rész is élmény volt, az alja meg parádé. Ezzel a nap el is dőlt, nem mozdultam innen. Hol egyedül, hol társakkal. A gondolától a kigyalogolás nem igazán esett jól, utána a vakoskodás sem, de az alsó rész mindenért kárpótolt. Sajnos a vége felé érezhetően puhult a hó, de ez csak a legalsó lapos részen jelentett problémát. A végén már nem bírtunk elcsúszni a kis tányérosig. A 3 órás vasúttal jöttünk le. Érdekes egy szezonzáró volt, mondhatni Mölltal az elmúlt két kivételes év után ismét hozta a szokásos formáját. Olyan se volt még sose, hogy se a gleccseren, se a Panoramabahn mellett ne csússzak. De semmi hiányérzetem nem maradt, a barátaimmal felejthetetlen napokat töltöttem itt. Hogy jövőre mi lesz, az a legsötétebb fekete ló az életemben.
Keresés
18 cm
