Egyáltalán nem vad gondolat a Sellarondát (így egybe írva, ahogy az olaszok) Szlovénián keresztül megközelíteni. Mi is ezt az útvonalat választottuk. A Balaton déli oldaláról például sokkal egyszerűbb az olasz síterepeket déli irányból megközelíteni, mivel a hegyek aljáig végig autópályán lehet haladni.
Mi az alábbi útvonalon mentünk el Malga Ciapeláig: Az M7-esen tornyiszentmiklósi határátkeléssel Maribor - Ljubljana - Trieszt felett az olasz A-4-es, majd A 27-es autópályát követően az A-28-on. Az igazi kérdés számunkra az volt, hogy az A-27-es, hogy csatlakozik az A-28-ba, mivel eltérő térképi és útvonaltervezői adatokkal találkoztam. Sajnos a közvetlen csatlakozás nincs még kiépítve, nem készült el az a pályaszakasz, annak ellenére, hogy a Via Michelin, és az újonnan beszerzett nyomtatott térkép is már az út készenlétét mutatta. Aránylag jól jelzett mellékutakon eljutottunk azért az A28-as autópályára. Belluno után az autópályának vége és Longarone település után bizony rá kellett térni a Az SP 251-es mellékútra a Val do Zoldo völgybe. Selva di Cadorénél kellett áttérni az SP20-as útra, majd SP563-ra, illetve az SP641-re Rocca Pietoren keresztül. Az autópályán kívül 62 km-t kellett megtenni, igaz abból 50 km-t hegyi útvonalon. Mi sűrű havazásban mentünk odafele, nagyon szépen takarították az utat, de annak ellenére ilyen időben nem tudtuk megúszni a hólánc felszerelését. Legnagyobb gondot az okozta, hogy a hófúvás belepte az útjelző táblákat is, és volt hely, ahol egyáltalán nem voltunk biztosak, hogy jó úton haladunk-e. Sajnos a hegyi útvonal jó részén a GPS sem működött.
Helyben nem autóztunk, de hazafele már egyáltalán nem kellett volna a hólánc, de nem mertük addig levenni, amíg a Selva di Cadore hágón át nem jutottunk. Csak visszafele, jó látási viszonyok között tudtuk élvezni, milyen csodálatos hegyi útvonalon haladtunk át. Hazafele az A-28-asról az A 27-as autópályára való áttérés (mivel közvetlen becsatlakozás még nincs) volt körülményes, mert amerre a korábbi kitáblázás, illetve a GPS vezetett, sajnos le volt zárva, csak kerülővel tudtunk rátérni az autópályára. Előttünk is két magyar autó hozzánk hasonlóan tévelygett.
Ausztrián keresztül 13 km-el lett volna rövidebb az útvonal, de 184 km-t kellett volna megtenni autópályán kívül (Linztől), és ebből legalább 100 km-t szintén hegyi útvonalon. Összehasonlítani a két útvonalat nem tudom, mivel Ausztrián keresztül nem mentünk, de nekünk a déli oldali megközelítés tűnt kedvezőbbnek, főleg az időjárás miatt. (Szlovéniában Ljubljana környékén, és utána már csak az olasz hegyekben havazott, az alacsonyabb részeken „csak” az eső esett. Ausztrián keresztül biztos, hogy végig havazásban lett volna részünk).
Általános észrevételünk az volt, hogy az olaszok minden hegyi utat nagyon gondosan és sűrűn takarítottak. A Sellaronda körül közút is vezet, és mindenütt szinte fekete volt a pályatest, nem sokkal a havazás elállta után. Nem is láttunk helyben sok hólánccal közlekedő autót.
Keresés
21 cm
