Előzmény és válaszok a Bukovel topikból

Az ígért beszámolónk:

Karácsony előtt robogtunk ki 2 napra Ukrajnába, hogy a dec. 18-án megnyitott Bukovel síterepét feltérképezzük egy későbbi nagyobb létszámú sítúra számára.

Az utazás:
December 20. vasárnap reggel 7-kor terveztük indulni, de a reggeli hófúvásban némileg több időbe telt a síboxba, meg a kocsiba bepakolni. A lányok a kapualjba húzódva teáztak míg a 3 fiú kint az elemekkel küzdött. Egy órás csúszással, 8-ra sikerült elindulnunk.
A terv az volt, hogy az autópályán (M3) meg sem állunk, hogy mihamarabb átérjünk a határon, hogy a kárpátaljai rosszabb utakon még világosban eljussunk Kőrösmezőig a szállásunkig. Sajnos jó pár dolog közbeszólt. Autópálya ide, vagy oda, 5 centis hó állt rajta, max. 100-al lehetett haladni. + Nyíregyházára pedig még egy kisebb székelykaput vittünk, amit ki kellett tenni, ahol persze elcsábultunk a kaput fogadó kismama frissen sütött gofrijának... Továbbinduláskor jött a meglepetés. A sebváltót csak 5-ösbe lehetett betenni. Aztán néha a 3-as is ment. Én jobban megijedtem, mint az utasok, hiszen vasárnap délben szerelőt találni nem lett volna egyszerű. Aztán némi kuplungszag és 10-20 kilométer szenvedés, és szerelők tanácsa után telefonálás után megszületett az elmélet: a gofrizás alatt a mínusz 15 fokban befagyhatott a sebváltó fogalmam sincsen milyen rúdjánál az úton alulról felvert hó, és amiatt csak 5-ösbe lehetett leginkább be(vissza)tenni hisz az autópályán végig abban volt, abba az állásba nem kerülhetett sok hó. Azért ez ott a jég ellenében két kézzel be-berángatva egy-egy alsóbb fokozatba nem volt ennyire egyértelmű, de a határnál rendesebben alánéztünk, és egy seprűnyéllel levertük a jeges havat a rúd útjából, és lám megjavult.
Havas autópálya, székelykapuért cserébe gofrizás, majd sebváltóval szerencsétlenkedés után végül 11 helyett 1 óra körül léptük csak át a határt. Ez sima ügy volt, kis lapokat (mint amiket repülőkön osztanak, ha távolabbi országokba megyünk) kitöltöttük, saját kocsi miatt meghatalmazás nem kellett, „zöld kártyát” pedig a biztosítótól kértem még otthon. Az egész 20 perc sem volt. Persze volt velünk egy ukránul beszélő lány, de szerintem enélkül is simán ment volna.
Mivel kárpátaljai cserkészek megkértek, hogy vigyük el nekik a betlehemi lángot, így elsőként Beregszászon megálltunk és az úton végig őrzött lángot átadtuk. A városban egy boltban pénzt váltottunk, mert a határnál elfelejtettünk. 1000 Ft 40 hrivnya. Mi egy tízezrest váltottunk át. (Ennivalóra, sörre 5ünknek 2 napra.)
A határ után pár tíz kilométerrel teletankoltunk egy jobban szituált benzinkútnál, ez bankkártyával is simán ment. 95-ös benzin 6,75-7,10 (kb. 170 Ft), gázolaj: kb. 5,75 (kb. 145 Ft)
Megálltunk még Técsőn, majd Rahón szintén „lángügyben”. Az út minőségével a hírekkel ellentétben nincsen komoly probléma, kicsi szakaszok vannak, amelyek tényleg gázosak, pl. Beregszászon kockaköves főút, de aki Budapesten a régi Thököly úton járt már, az ezen az összesen kb. 10-20 km-es rossz szakaszon nem fog kiakadni. Főleg Nagyszőlős közelében voltak ilyen szakaszok. Amúgy az út 90-95%-ában Magyarországi minőségű utak voltak. Az út szinte végig a Tisza mentén halad, így nincsenek komoly szerpentinek, emelkedők, hágók, lankás az egész. A városban 60 km/h a sebességhatár, amitől jobban lehet haladni. Ha nem lett volna folyamatos hóesés, akkor megállások nélkül kb. 7 óra lett volna az út, így megállásokkal 9-10 óra.

Kőrösmező, szálláshelyünk:
A szállásunk Kőrösmezőn egy újonnan kialakított vendégházban volt, amelyet az ottani magyar plébánia üzemeltet. A 8 ágyas szoba 5ünknek megfelelő volt. Cserépkályhának minden jó tulajdonságával. +egy felszerelt konyhával. Állítólag nyára már 22 fős, két fürdőszobássá fejlesztik a helyet. Ára: kb. 1500-2000 Ft/fő. Hasonló árfekvésben egyébként magánházaknál lehet állás találni.
Reggel korán elmentünk ennivalót vásárolni. Ehhez érdemes tudni, hogy Kőrösmező, annak ellenére, hogy falunak nevezik, valójában egy 8000 fős kisváros. Nálunk egy ekkora helyen már 2 rivális cég bevásárlóközpontja is felépült volna, itt azonban 12, általában nem önkiszolgáló kisbolt van. Mindegyik szinte ugyanakkora, ugyanazt árulják, kb. ugyanannyiért. Mindegyiküknek ugyanaz a pék szállít, így korán reggel előfordul, hogy még nincsen kenyér, ha nem érkezett meg a pék. A tőkehiány lehet az oka annak, hogy minden család csak egy kis boltot tudott berendezni, nem volt lehetőség nagyobb szupermarket építésére.
A városban (amit a helyiek azért hívnak falunak, mert szerintük inkább falusi jellegű a berendezkedése, az emberek viszonya, az élet stb.) van több templom, bank, jópár kocsma, két általános iskola, sőt egy középiskola is.

Innen pontosan 29 kilométer (35 perc) Bukovel. (Térképen Palyanytsia-t érdemes keresni. Onnan még kb. 4 kilométer.) Az út Kárpátalja határát is jelentő 921 méteres hágón keresztül vezet, de egyáltalán nem vészes, a friss hó ellenére nagyon jól járható, nincsenek meredek hajtűkanyarok, egyenletesen emelkedik, majd a túloldalon ereszkedik le Yablunytsia faluba, ahonnan már közel van a jól (pl. óriásplakáttal) jelzett leágazás.
Eleinte meglepő volt, amit a helybeli bácsi mondott, hogy itt a hegyen és a hágónál sokkal jobban takarítottak az utak, mint a magyar határhoz közeli sík vidékeken. De ha belegondol az ember, rájön, hogy az ok az, hogy fent számítanak a hóra, fel vannak készülve rá, vannak eszközeik a hóeltakarításra, és természetesen nagyobb szükség is van az utak takarításra, mint az alföldön.
(Ezt sajnos a Mátrában, vagy a Pilisben nem így gondolják, ott előbb takarítják az amúgy vízszintes szakaszokat, hiába lenne fent jóval nagyobb szükség rá a meredek szakaszokon.)



A síterepről:
Nem ismétlem az előttem szólókat, de itt tényleg egy osztrák, vagy modern francia síterepről van szó. 50 km, 15 ülős sílift, 2 db 5 emeletes frissen épült összesen 3000(!) férőhelyes parkolóház, hütték, síkölcsönzők stb. mind-mind nyugati színvonalon.

Ami friss infó:
- Ottjártunkkor csak 5 ülős lift és 4 pálya működött. Volt kb. 20 centi természetes hó a többi pályán is, de az nem volt elég, tekintettel arra, hogy itt a munkagépek rendszeresen járnak, túrják a pályák alatti terepet. Volt olyan lezárt hóágyúzás alatt lévő pálya, amin pl. egy lánctalpas markoló indult el keresztbe dolgát intézni...
Ezek a pályák átlagos minőségűek voltak, a hóhiány nem csak Ausztriában, hanem itt is ugyanazt okozta: pályák fele-harmada van csak nyitva, azokon nagy tumultus.
Hétfő és kedd ellenére óriási tömeg volt a pályákon, ez valószínű annak volt köszönhető, hogy csak 4. napja nyitottak meg, és az emberekben még benne volt a szezon eleji „kiéhezettség”. A lifteknél 2-3 percnél többet azonban nem kellett várni sehol sem a tömeg csak a pályákon érződött, gyakorlatilag azért, mert a minden egyes lifthez tartozó 2-3-4 pálya közül mindegyikhez csak egyet hóágyúztak be addigra.
Sajnos az ukránok életveszélyesek, így ha kezdők vagyunk, akkor érdemes csak olyankor menni, amikor a pályák java nyitva van (jan-márc) amikor több lehetőség van üresebb pályát találni gyakorlásra.
És hogy miért életveszélyesek? Mert száguldanak, majd esnek, sajnos sokszor ütköznek, de akkorát, hogy elképedsz. Eleinte többször megálltam megkérdezni, hogy minden OK-e, segítsek-e a háromszoros szaltó után, de ők csak vigyorognak, hogy minden OK. Nekik ez benne van, kemények, nem számít, benne van az esés. És hát a liftből nézve bőven csemegézhetünk ezekből a „bemutatókból”. A pályán akkor amúgy nem hallottunk csak orosz és ukrán szót.
- én felszerelést kint béreltem, mert szeptemberben előre megvásárolva a „jegyet” szinte olcsóbb, mint kivinni. Fel kell készülni azonban arra, hogy 30 ukrán férfival kell megküzdened a sorban az előrejutásért. Hiába van szinte minden lift aljában egy síkkölcsönző, a pályára érkező síelők nagy része csak a spyder dzseki megvásárlásáig jutott el, lécet már nem vett magának. Valójában azért ez nem így van, láttunk farmerben síelőt is 1et. (No meg persze sokan saját felszereléssel síelnek.) Sorbaállás ellen a megoldás: keljünk korábban! Reggel a síbérlet is olcsóbb!!! (Lásd lejjebb)
- A második parkolóház jobb oldalán épül, már szinte kész egy új Leitner beülős lift - egy csákányost cserélnek le rá. Érdekesség, hogy egy magyar kamion (lásd képek) szállította az üléseket. Aminek persze a globalizáció jegyében ukrán rendszáma volt.
- Az egyik távolabbi csúcs felé 5 percenként fordult egy kétrotoros helikopter, valamit nagyon serényen építettek ott fent.
- hóesés közben az emberektől akár méterekre is folyamatosan dolgoztak az ácsok. 4 félkész gyorsház, illetve egy átsíelős híd korlátait láttuk építeni akkor.
- Az egyik parkolóház felhajtója még ősszel a rámpák betonozásakor több emelet magasságában beszakadt, amire a helyiek csak annyit mondtak: jellemző.
- még mindig csak épül az idei szezonra ígért másik bekötőút, ami kb. 7-8 km-el rövidíteni le Kárpátalja felől az utat. Ez jó hír a Kőrösmezőn szállást foglalóknak. Kerestük, de igazából meg sem találtuk még a leágazást sem, így nincsen bizonyítékunk, hogy tényleg épül, de a sípálya fórumán azt írják építik.

Minden mást (hütteárak, liftek, síelők stb) leírtak mások.

Síbérlet:
Síbérletet mi még ősszel vettünk a neten az egyik rendszeres akciójuk keretében, ezáltal 10 euró alatti áron síelhettünk hétköznap. Bankkártyával lehet fizetni, és postán tértivevénnyel küldik el a postacímedre a síbérleteket kb. 2 héten belül.
Javaslom a bukovel.com oldal böngészését a google translate bekapcsolt állapotában.

Ha ott helyben vesszük meg a bérletet, akkor hétköznap 20 euró, hétvégén (p-v) 24, de az 5 napos, az jóval kedvezményesebb: 75 (!) eurónyi hrivnya. 80ért már 5 nap a 7-bőlt kapunk.
Napijegynél pedig csak kb. 1 euróval drágább, ha előre eldöntjük, és esti síelést is tartalmazó bérletet veszünk.

És hogy lehet 10 euróért síelni, ha nem vettük meg itthon jóval előre a bérleteinket?
Ha reggel 9 előtt megyünk a kasszához, akkor hétköznap 50 %-kal, míg hétvégén 30%-kal olcsóbb a napijegy. Hétfőtől csütörtökig ez 10,5 eurót jelent!

Egyebek, főleg Kőrösmezőn:
Kedden reggel meglátogattuk a magyar iskolát Kőrösmezőn, ahová vittünk ajándékba zsírkrétákat, radírt, hegyezőt, egyéb dolgokat. Érdekes volt, amikor a nyolcadikos gyerekektől félve kérdeztük meg, hogy tudnak-e magyarul, miután a tanárnő, aki megérkezésünkkor szabályosan beparancsolt minket az osztályba, csak ukránul beszélt. A 13 éves gyerekek persze tudtak, a tanárnő nem. Az óvódásokhoz is benéztünk, nagyon cukik voltak, ahogy a zsírkrétáknak örültek, és megköszönték. Sokan közülük még nem tudnak magyarul, sőt sokuk szüleik sem, akik éppen ezért járatják gyerekeiket magyar nyelvű intézményekbe, mert nekik annak idején nem volt lehetőségük, és már csak a nagy, vagy dédszülők tudnak magyarul a családban.

Délután a rövidebbre fogott síelés után Kőrösmezőre visszatérve még beszélgettünk az egyik magyartanárral, Bíró Andrással, aki egyébként helyben idegenvezetést is vállal, ha valaki síelésen túli programokat is szeretne, akkor feltétlenül keresse meg őt. Természetesen egy hónapra való látnivalóval látott el minket, amik a mi 2 napunkba nem fértek bele, de az érdeklődésünket felkeltették.

Biztosan visszatérünk, valószínű legalább 25-30 fővel.

Fotóalbum: https://sielok.hu/fotoalbum/koromezo-bukovel/galeria/