Előzmény és válaszok a Kronplatz - Plan de Corones topikból

Most voltunk először Kronplatz-on, de tapasztalataink alapján még sokszor visszatérünk ide. Bár ennyire kopár hegyek között még sosem síeltünk (sajnos nem csak itthon meleg a tél), de fantasztikusan karbantartott, hóágyúzott pályákhoz volt szerencsénk. Szállásunk a közeli Kiens-ben volt, bárkinek merem ajánlani Editék 40€-s full felszerelt apartmanját, mind ára, mind igényessége, mind síbuszhoz való távolsága révén (grátisz: erkélyünkről minden nap a Kronplatz csúcsában gyönyörködhettünk). A síbusz-sívonat rendszer fantasztikus, nem is nagyon értem miért ragaszkodnak annyian a kocsihoz, hisz mind délelőtt, mind délután 3-3 busz gondoskodott szállításunkról (és ez csak a kiensi irány, de a többi településre is hozzák-viszik az embereket). Annak ellenére, hogy a csúcsra mi mindig a Kronplatz-zal mentünk fel, sose kellett sem itt, sem máshol várakoznunk (a II-esre még kevesebben vártak, mint az I-re). Na de amiért ez a pályarendszer átvette szívünkben a No.1 helyet: ennyi igazi piros, hosszú pályát még sehol nem tapasztaltunk - néha még a kék is inkább pirosas). A hatalmas pályarendszert 3 nap alatt besíeltünk - megunhatatlan. Hihetetlen élmény, hogy egy lesiklással az ember 4-5 km-t mehet egyfolytában - és nagyon korszerű felvonókon jöhet vissza. Vogel-hez hasonlóan itt is átélhettük az "igazi csend" élményét (pedig nem voltak kevesen) a 16-os pályán (Ried), aminek egyes szakaszai kicsit feketére sikerültek és rátalálni sem egyszerű, mi kétszer is elvétettük az összekötő pályát, így a 21-23-23-as pályán síeltünk helyette - nyerve ezzel a lábunkba további 3-4 km-t (pedig önmagában a Ried is nagy kihívás a maga 7 km-vel). Ennek elkerülése érdekében aki a 16-ra akar menni, az 5-ös pályán nagyon figyeljen és a BMW Drive Cup előtt tartson nagyon balra (ott kezdődik a 17-es, ami aztán rávisz a Ried-re). A többi csúcsra is átmentünk, nekem személy szerint hatalmas mosolyt csalt az arcomra a könnyed 36-os pálya, ami nagyon jó gyakorló pálya technikánk fejlesztésére is. Aki pedig egy igazi fekete pályára vágyik, az mindenképp menjen át a Piz de Plaies csúcsra és menjen le a Piculin (45-ös), embert és technikát próbáló meredekségű (sajnos elsőre nem is sikerült esés nélkül:-( ). Fenn a csúcson arra nem árt ügyelni, hogy itt van az egyetlen hütte, ahol nem fogadnak el bankkártyát, de a speciális pizzájuk mennyei. Hütték kapcsán jelezném, hogy bár Dél-Tirolban vagyunk, az olaszos életérzés nagyon ott van, minden nap bulit rendeztek fenn délután (de a lentiben is). A pályák mellett a hüttéket is tesztelve, aki finom helyi sört szeretne inni, annak a Marchner felvonó (28-as pálya) alján lévő hüttét, aki finomat és nagyot kíván enni, annak pedig a Hertzalm-ot (a Ried felvonó köztes megállójánál) ajánljuk. A pályarendszer egyik legnagyobb erőssége, hogy a hegy szinte minden oldala síelhető - le egészen a völgyig, így szinte mindegy, hol szállunk meg, könnyedén feljuthatunk a csúcsra (és onnan a szélrózsa összes irányába). Két kedvencünk a Sylvester (1) és a Hertnegg (4), mindegyik inkább feketés piros és igazi hosszú élménnyel gazdagít.