Az egész trükk szóban nagyon egyszerű: a megfelelő pillanatban oldani kellene a tónusokat, ugyanis ha nem állunk ellen, a fellépő erők átlöknek a völgybe (mert a fizika így segít nekünk). Ha viszont kikormányzásban szükséges tónus fennmarad élváltáskor helyén is, akkor az erőknek ellenállva bent maradunk a kanyarban. Az esésvonal átmetszése környékén viszont jelentősen csökkennek a völgy felé ható erők, és már nem elegendőek az élváltáshoz. Ebből az következik, hogy a csípőt soha nem szabad áttenni a másik kanyarba: egyszerűen hagyni kell, hogy a külső erők átvigyék helyettünk. Majd csak várni kell, amíg az új élhelyzet miatt megjelennek az új kanyar repítőerői, amihez igazodva újra fel kel építeni a tónusokat.
Az egyik legnagyobb elkövethető sítechnikai hiba, ha az élváltásnál akaratlagos izommozgással mi visszük át a csípőt és alakítunk ki csípőszöget.
Keresés
38 cm
