Ahogy a korábbiakból kiderült a mondanivaló második részében bizonyos értelemben vitában maradunk. Kicsit tartok attól, hogy egy ilyen mélységű szakmai vitában sokan félreértenek ezt-azt, ugyanakkor a másik oldalról meg szeretem tisztázni a fogalmakat.
Ez a vita már régen kezdődött síoktatói körökben, és a tapasztalatom és a visszajelzések alapján eldőlni látszik. hosszú oldalakon taglalhatjuk, hogy miként zajlik a helyes élváltás, és miért meghatározó a szerepe, merre megy modern síoktatás. (Sőt meg is írtam, de aztán mégsem tettem be ide, mert az egész egyre hosszabbá, bonyolultabbá válik).
Nyilvánvaló, hogy én mást gondolok erről a kérdésről. Szerintem lehet passzívan gyorsan élt váltani erőltetés nélkül (nekem legalábbis megy, a barátaimnak is, a tanítványaim egy részének is, de még a világkupa szintjén is ezt látni), a sebességet pedig nem szabad a kanyar elején szabályozni. A tematika is ebbe az irányba szerencsére, így nem kell nagyon renitens dolgokat oktatnom.
Ez a fajta síelés pedig szerintem a legkevésbé sem steril, csak nem ad felmentést a kegyes hibák oktatására. Pont ellenkezőleg: amióta így síelek és oktatok, inkább kinyílt egy szélesebb, színesebb világ a síelésben, és szeretném, ha minél többen átélnék ezt. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az élváltás környéki forgatás, sebességszabályozás egy sokkal szürkébb sívilágban mozog.
Keresés
11 cm
