Történetek

A szezon végére egy kis visszaemlékezés (hiúságom vezérel, vagy mintha Valaki bíztatott volna is, hogy írjam meg az emlékeimet? - Nagyon remélem, hogy lesznek még "új" emlékeim is, nem csak a régmúltból, mint ez az alábbi:

Retro - TE mire emlékszel Avagy Történetek.
Kirándulás Romániába, Sinaia

Balsorsom (minek is a rossz rizsa? Jó volt az a sors!) 1971-ben újabb néhány évre Moszkvába vetett. Nem kicsit jobb körülmények közé, mint diákkoromban, bár arra sem panaszkodhattam.
Közben Öcsém csaknem azonos utat választott (mármint minél messzebb ebből az országból - csak mindketten rossz égtájat vettünk iránynak), megpályázott egy bukaresti olajvegyészeti ösztöndíjat (nem véletlen, anyukánk kémia-biológia tanár volt, csak később kényszerítették bele a gimnáziumi igazgatóságba).

Gondoltam egyet Moszkvában. Öcsém megadta a kollégiumi telefonját. Felhívtam.

/ Egy ilyen telefonhívásról, már a Sinaia-i síkirándulás utánról: 1974. április, moszkvai Magyar Napok, felhívtam az Öcsémet, hogy a kedvenc nótáját húzathassam a telefonba.
A prímás belehúzta a telefonba. A Budapest Étterem (Moszkva!) vendégzenekara a cimbalom kivételével (csak a bőgőt tudtuk feltenni a harmadik kocsira) nálam, a háromszobás, érdemtelenül élvezett diplomata-lakásomban landolt, jót mulattunk, Marat - tatár - barátom az utolsó magyar úrnak nevezett (Mekkorát tévedett, én már sehol sem vagyok a mai magyar urakhoz képest .) /

Újra kezdem:

Gondoltam egyet Moszkvában. (1973. február, másfél év 'majdnem' agglegény élet után).
Öcsém megadta a kollégiumi telefonját. Felhívtam.
Kicsöngés után - kiderült, nagyon jóindulatú ügyeletes fogadta, értelmezte a "domnule Weber, kamera zecse" nyögdélesémet, megtalálta testvéremet, akivel elég hamar meg is állapodtunk, hogy egy hét múlva Bukarestbe repülök.

Természetesen síelésről volt szó. A magam szerelését (ne kelljen leírnom a bőrbakancsot, a 210 cm-es polsport dióverőt) sikerült feladni a reptéren. Az Öcsém feleségének szánt (tudtam, hogy nem síel) "Csuk és Gek" kormányozható szánkó-jellegű valamit a gyári kartondobozos csomagolásában könnyebben vették fel. (Válásuk után kevés vagyonuk elosztásakor ezt a tárgyat senki által nem vitatottan a volt sógornőm tartotta meg - örültem, hogy legalább ennyit kapott a téli sportból - igaz, nem nagyon érdekli, azóta átment "SÁMÁN"-ba.)

Megérkeztem Bukarestbe, Öcsém fogadott, két napot eltöltöttünk a "diák-alvilágban" - ettünk, ittunk, szűkösen aludtunk a kollégiumi "kamerában"! Közben megismerkedtem Nérivel, tündéri chilei lány, nem találtunk közös nyelvet. (Soha sem gondoltam volna, hogy Sinkovits/Vitai András felesége lesz, és még magyarul is megtanul) -

Majd irány a célzott program, hiszen síelni jöttem!
Felszállunk a vonatra, kérdezem: a jegyek? Öcsém somolyog. Jön a kalauz, pár szó (nagyon nem értem, pedig a román latin nyelv, latinból érettségiztem, szláv nyelvekben akkor már otthon voltam) egyik sem passzol. A passzolás az a néhány Lei, ami töredéke hármunk viteldíjának (naív voltam, azt hittem, hogy az Öcsém ösztöndíja ugyanakkora "vagyon", mint az enyém volt Moszkvában. A szüleink által biztosított jövedelméből próbált kitenni magáért, ismerve a helyi viszonyokat, no meg a szükséges zsargont).

Sinaia-n nem is próbálkozott szállást találni, Predeál-ban/on? egy idős hölgynél kötöttünk ki, vonattal jártunk át a sípályára. (A hölggyel - a '30-as években egy angol főúri családnál volt komorna - az öcsém kommunikált, románul és főleg angolul, - és ez az a másik történet, amire a "Sinaia" topikban utaltam - hogy az öcsém honnan tudott románul és én hogy kerültem Moszkvából a Sinaia-i sípályára.)

Ja! Sinaia a román királyi család, majd a hatalmát éppen hogy csak beágyazni kezdő Ceausescu üdülőhelye volt.

Vonat Predeálról Sinaiára. Már eszembe sem jut a vonatjegy. Egy megálló, felszerelünk, pár lépés - és láss csodát: valami hallomásból ismert, sosem látott szerkezet kínálja fel szolgáltatását:

"kapaszkodj belém, felhúzlak a sípálya tetejére!"

(15 év felgyaloglás után nagyon könnyedén alkalmazkodtam, ma sem értem, hogy okozhat bárkinek is gondot egy tányéros, vagy csákányos felvonó, ha azt állítja magáról, hogy tud síelni?)

Sok-sok éves síelős élményeim között emlékezetes marad a csodálatos napsütés, félmeztelenül napozva lesiklás közben (1973. február, Sinaia), a kifogástalanul használható felvonó nyújtotta többlet csúszások, ahogy a helyi kocsmáros 3 éves kisfia SISAKBAN villog a pályán – és ha addig nem szerettem volna bele a síelésbe, akkor és ott az véglegesen megtörtént.

A "hazautazás" (Bukarestből nekem a visszaút akkori lakhelyemre, Moszkvába vezetett) nem volt mentes egy kis élménytől: a nagy Szovjetunióba beléptetetésemkor az útlevél-ellenőrző határőr kiszúrta, hogy magyar irataim vannak, tudta a különbséget Budapest és Bukarest között, megkérdezte, hogy mit csináltam a 6 órával ezelőtt leszállt Bp.-i gép érkezése óta a tranzitban. El nem tudta képzelni, hogy tényleg a bukaresti járattal érkeztem a nagy Moszkvába, hívta a parancsnokát, aki elmagyarázta nekem, hogy úgy illett volna, hogy előbb repüljek Bp-re, majd onnan Moszkvába.
Azt már el sem mertem mondani, hogy Moszkvából úgy mentem Bukarestbe, hogy Moszkva-Bukarest-Moszkva retúrjegyem volt. A Moszkvából Bp-re és Bukarestbe csaknem egyidőben induló gépek mellett a kiutazásommal nem volt bajuk.
WFeri