Talponsíelés

Elfogytak a jelzők. Nem is keresgélek, mert leírhatatlan a mai nap. Azért próbálkozom kicsit.
Verőfényes napsütésre és egy kupica gönci barackra ébredtünk. Az autó szélvédője vastagon jeges, tehát már sejteni lehetett valamit. Obertauernbe vitt az utunk. Ahogy haladtunk felfelé a hágón kétoldalt havas fenyvesek. Mintha január lenne. De nem, kérem ez április közepe! Szokásos helyünkön a P5 ben parkoltunk, természetesen közvetlenül a felvonónál. Az első lifttel mentünk fel és az utolsóval jöttünk le. A napsütés a 11 órási sörig tartott, aztán hirtelen beborult. Az addig is nagyon kevés ember ezután szinte teljesen eltűnt. Fél egy körül úgy jöttünk le a Seekarspitzről, hogy senkivel sem találkoztunk. A pályák a legjobb téli napokat idézték. Fél ötkor is találtunk ratrak-nyomot.
A G2 ma is kezelve volt, én ilyennek még nem láttam. Ez a terep nem tartozik a favoritjaim közé, de a mai napra csillagos ötöst kapott!