Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a hagyományos építésű, Ti jellegű lécekkel mindig keménynek kell lenni, és nem lehet - vagy legalábbis nagyon nehéz - finoman, lassabban vagy forgatással síelni. A D2 -vél én dönthetek arról, hogy milyen stílusban mennék éppen.
Elméletileg én is úgy vezetem le, hogy a Ti a bekormányzásban is jobban harap, de nem így tapasztaltam. A magyarázat az lehet, hogy a kettő közötti keménység valószínűleg nem a torzióban jelentős, hanem a híd keménységében (hajlításban). Így az elején még nincs szignifikáns különbség a harapásban, viszont a kikormányzásra a D2 utoléri a Ti-t a felkeményedés miatt. A különbséget abban érzem, hogy a Ti-vel mindenképpen keményen kell kezdenem, a D2-vel én dönthetek. Valószínűleg azok számára, akik szeretnek minden körülmények között agresszíven síelni, a D2 eleinte puhának tűnik, ezért időbe telik, amíg megkedvelik. Aki viszont váltogat a finomabb és a keményebb síelés között (vagy ritkábban síel keményen), annak hamar megtetszik a D2. Aki meg még nem tud agresszíven síelni, annak nem lesz gondja a tanulás során, hogy túl lágy a lábán lévő síléc, mert a tudás növekedése kihozza a lécben rejtőzködő tulajdonságokat.
Keresés
40 cm
