Szia Xero, örülök neked.
Teljesen jogos az árnyalás igénye, az egyenesen következik az egyéni szubjektivitásból.
És bár én, (a munkám miatt), igyekszem objektív mércékkel mérni, a saját szubjektivitásomon én sem tudok túllépni, ezért amit mondok, kérlek ne általános igazságként, hanem az én szubjektív véleményemként fogadd.
Jómagam úgy vélem, hogy a gyorsan síelés önmagában nem a tudás mértékegysége. A versenyszférában elfogadott vélemény, hogy a világ élvonalában csak egy tucat versenyző megy a saját képességei szerint, a többiek saját képességeiket jelentősen meghaladó kockázatokat vállalnak. Ezért aztán nem gondolnám, hogy a nem versenyzők világában, (én ezt a világot nevezem „amatőr szakasznak”), nem ez lenne a helyzet.
Gyorsan menni bárki tud, aki megszerzett egy bizonyos egyensúlyozó készséget. Időnként előfordul, hogy megkérem a társaságot, nézzük meg, hogy ki tud lassan menni. Na nem kék pályán, hanem feketén. A hogyant rájuk bízom. Na, itt aztán sűrűn előfordul, hogy elválik a májtól az a bizonyos dolog, értem ki szokott derülni, hogy kinek milyen technikák vannak a tarsolyában.
Az állóképességről
Amit írsz, azzal nem lehet egyet nem érteni. A profi hozzáállás (szerintem) itt abban nyilvánulhat meg, hogy a síelő vagy elővesz egy „spórolós technikát”, vagy elmegy a kocsmába.
Nagyon is valószínű, hogy az említett két cimborádnak nem csak az állóképessége kitűnő, hanem birtokában vannak a könnyed, erőlködés nélküli síelést lehetővé tévő alkalmazásszintű ismereteknek.
Nos itt lehet egy különbség egyrészről az oktatók – edzők, másrészről a csak látványból ítélők véleménye között. Előbbiek tudják, (mert már ők is megélték), hogy egy konkrét síelés mögött milyen, (kívülről sokszor nem látható) történések vannak.
Üdvözlettel:
Replaci
Keresés
42 cm
