Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat...

Én biztos nem sértődök meg, mert mindenkinek a magányügye, hogy szúr ki magával. Legalábbis addig, amíg másokat nem veszélyeztet.

A megfigyelős játékban szívesen benne lennék! :-)
Sokszor előfordul, hogy a velem együtt síelők rácsodálkoznak valakire, hogy milyen szép és magabiztos, jó lenne így síelni. Én meg látom, hogy a profi külső ellenére bizonytalan és veszélyes, sőt még azt is meg tudom mondani, hogy milyen helyzetekben jelent veszélyt másokra vagy magára. És közben tudok mutatni olyan egyhetes síelőt nekik, aki messze nem tud olyan biztosan lerongyolni a pályán, de a saját tartományán belül sokkal nagyobb biztonságban van.
A jól összeállított oktatási menet egyik alapeleme, hogy olyan technikát és habitusokat tanít meg, amelyek egyszerre előremutatóak és adnak egy stabil, biztonságos alapot. Az én szememnek ez a kedves.

Részben egyet értek azzal, hogy ha valaki egyszer tud elmenni egy évben, akkor nem vesz igénybe oktatót. Bár én az oktatásokon tudásszinttől függetlenül többnyire csillogó szemeket látok, és a síelők azt mondják, hogy nagyon élvezték (kivételek mindig vannak). Sőt: gyakran előfordul, hogy az óra végén megkérdezik, hogy akkor most nem síelhetnénk tovább veled...? Mert az oktatást jobban élvezték, mint a haverokkal a csúszkálást. Délután háromkor rendszeresen úgy megyünk el egy-két levezető körre, hogy a csoport nagy része együtt marad. Én úgy veszem észre, hogy nem kötelező választani az oktatás és a síelés között (persze a pénzügyi kérdések más kategóriába esnek).