Pontosan ezt írtam: „a versenyzők túlzottan nagy részének a mozgásában olyan tipizálható alaphibák vannak”. Nem mindegy... ;-) Egyébként a világkupában is lehet látni típushibákat, de nem pont rájuk gondoltam. (Az 5, 20, 40, 60 és 100 pontokat is fényévek választják el egymástól. És még az 5 és a 20 között sem pusztán a szerencse dönt, hanem felkészültség, amelynek az egyik része a sítechnika.) Simán kitűnhet valaki a hegyen, és nekem is leesik az állam, de ettől még lehetnek hibák a síelésében, és az álmélkodás nem csukja be a szememet. A stabilitásba, a lécbiztonságba simán beleférnek még elég komoly hibák is. És nem szoktam érteni, hogy miért nem javítja ki senki a hibáit, és miért csinál olyan gyakorlatokat, amelyek kifejezetten rosszak a legsúlyosabb hibáira. És ez nem egyedi.
Ha nagyon hasonló hibák vannak egy olyan síelő rétegben, amelyik nagyon hasonló gyakorlatokat végzi a felkészülését, érdemes elgondolkodni az esetleges összefüggéseken.
És az is érdekes adalék, hogy több kollégát ismerek, aki eredményes versenyzőből lett síoktató. Valamennyien azt mondják, hogy amikor kitanulták a szakmát, rengeteget fejlődtek sítechnikai szempontból. Akkor ez hogy van? Érkeznek az elvileg kiemelkedő tudással bíró területről, majd rájönnek, hogy technikailag elég képzetlenek? Nekem tök mindegy, hogy meghallgatják-e a véleményemet egy-egy versenyző mozgásáról vagy eljön-e egy edző meghallgatni az infókat egy (akár ingyenes) továbbképzésen. De a versenyzőnek meg az edzőjének esetleg nem mindegy... De ez már az ő dolguk. Én úgy tudom, hogy a nyitottság senkinek sem ártott meg még.