Baráti Üdvözlet a sporttársaknak!
Idén ismét meglátogattuk immár kedvenc síterepünket, a Nassfeld-i síarénát. Hát, mit mondjak, ismét nem csalódtunk, sőt! Jan. 19-én indultunk, az itthoni és az ottani a nagy havazások után 1 nappal, ennek ellenére az utakkal abszolút nem volt gond, bár az előző napi hóátfúvás miatt a B50-es utat nem mertük megkockáztatni, de mint utóbb kiderült, már simán járhatóvá tették egy éjszaka alatt. Nassfelden az előző napokban leesett 1m friss hó várt minket... elméletileg. Gyakorlatilag, megérkezésünk után kétségbeesetten fogadtuk az ottani szakadó esőt, amely egész éjszaka esett, sőt másnap, vasárnap is folytatta. Ilyennel én még nem találkoztam, hogy január derekán 1600m magasan az Alpokban +4 fok, és szakadó eső. Szomorúan konstatáltuk, hogy tényleg baj van a bolygónkkal, de amíg nem áztunk péppé, addig síeltünk, illetve kezdő kis barátunkat tanítgattuk. Másnapra végre az eső havazásba váltott át, úgy 1000m-re kúszott le a hóhatár, így már élvezetesebb volt a napunk. 2 napig, amíg a havazás tartott, ratrak nyomot nem láttunk,(sőt, éjszaka a hangját sem hallottuk) csak buckákat, de annak is meg van a maga szépsége. Nassfeld az én szememben eddig sem a csodás kezelt pályái miatt volt a kedvencem, de szerdára tudtak nekem is újat mutatni a sógorok. Miután elállt a havazás, gyönyörűen "vasalt" pályák fogadtak minket minden reggel, bármerre is indultunk. Sőt, az "olasz oldalon" volt hogy még délben is jóformán mi karcolhattuk az első íveket a hegyoldalba. A magasabb helyeken, a pályán kívüli területeknek nem ártott az eső, így ott iszonyat mély porhó csalogatott egy kis freeride élményre, akár a fák közé, akár a felvonók alá. Apropó, felvonók! Még a Millenium aljánál is csak egyik reggel kellett 3 percnél többet várni, de akkor is a rengeteg osztrák iskolás miatt, egyébként bármerre jártunk az egy hét alatt, sorban állás gyakorlatilag nulla.
Apró negatívum: a buborékok azért még mindig hiányoznak az ülősökről.
Az egy hét alatt, a velünk lévő kezdő kissráccal egyetemben "szétsíeltük az agyunkat", nyitástól zárásig, a különböző nehézségű, változatos, élvezetes pályákon, kisebb hütte pihenőkkel. Kedvenc pályánk továbbra sincs, majdnem mindet csípjük. Én személy szerint a (a vízszintes részek miatt a népeket megosztó) Carniát is kedvelem, napi 2-3 szor le is jöttünk rajta. A hatalmas hó ellenére a pályákat folyamatosan lövik, valószínűleg már most készülnek a tavaszra, hogy májusig kitartsanak. A hütték változatosak, különböző stílusúak, de egytől-egyig hangulatosak, napfényesek, s nem utolsó sorban ételeik ízletesek. A szállásunk idén a szomszéd faluban, Rattendorfban volt, egy újszerű, 5 lakásos, családi vezetésű apartman házban. Ízlésésen berendezett, nagyon jól felszerelt, tágas kényelmes apartmanokkal, rendkívül barátságos, vendégszerető házigazdákkal, patent tisztasággal, sítárolóval, sícipő szárító fallal, házi állatokkal, friss tojással, szamarakkal.... s mindezt elfogadható 20-22 euro/fő/éj áron.Bátran ajánlom mindenkinek, ha kell megadom az elérhetőséget, mi biztos visszatérünk még hozzájuk. Sí busz 3 perc alatt a Millenium aljánál van, de mi inkább az időben kötetlen autót választottuk minden nap.
Száz szónak is egy a vége: A napfényes Nassfeld ismét azt nyújtotta számunkra, amit egy komolyabb tereptől elvárhatunk, s mintha a pályakezelésben is fejlődtek volna. Egy biztos, minket ismét meggyőztek, s biztosan visszamegyünk valamelyik közeli szezonban.
Addig is: Hegyre fel, Barátaim!