Január végén "sikerült" kijutni ide a családdal. A síelés inkább egy horror túlélő tábor lett, mivel első napra pici lányom 39 fokos lázzal fejezte be a síelést, második nap a középső gyermek esett egy akkorát, hogy nomég, de végül is nem szakadt egyik térdszalag sem, de a duzzanat miatt ő is befejezte a síelését.

A pálya inkább érdekes, mint jó. Mivel első alkalommal voltunk itt és az utolsó aktív gyerekem délben visszaadásra került, nem mertem messzire csalingázni, hátha nem érek vissza.

Első alkalommal a 45-50 párost próbáltam. Rögtön a felvonó állomás mellett minden boardos álma, a sétálás köszöntött rám. Egyszerűen nem tudtunk annyira felgyorsulni az egyébként szügyig érő friss porhóban, hogy átjussunk.
A végén meg egy olyan letörés van, aminél sikerült a boardot kiengedni a kezemből. Mint Superman vetettem magam a deszka után fejjel előre, aztán fordultam a hátamra az ott lébecolók nagy szórakoztatására. Végül meglettem, a pálya további része sima, széles, élményszámba menő csúszást produkáltam.

Második alkalommal a 23-as pályát próbáltam ki, ami messziről tök simának nézett ki. Háááát. Szerintem utoljára Ferenc Ferdinánd ratrakolhatta le. Nem buckák, igluk voltak a pályán. Az hagyján, hogy elestem, de a fejem fölött önfeledten repkedtek át a még pályán próbálkozók. Na jó, pici túlzás, de mindenki az életéért küzdött.

Az időjárás remek volt végig, de szerintem jóval távolabb kell síelni/boardozni a fő csomóvonalnál, akkor élhető. Amit ki kell próbálni az a 63, vagy a 3-4. A többin rengetegen csapatják.

18 év után sikerült 3 napot síelni itt. Ennek örömére le is cseréltem a profilképem, amely szintén itt készült annak idején.
Fantasztikus körülményeket fogtunk ki, friss hó, jellemzően napsütés. 9 előtt fent voltunk a P1 parkolóban, 9 előtt indultak a felvonók. Sokan voltak, ezért dél körülre elkészültek a kb fél méteres buckák, ebéd után jöhetett a jól megérdemelt buckasízés.
A legnagyobb újdonság számomra a Millenium középállomása felett kialakított kezdő paradicsom a két fedett varázsszönyeggel. Teljesen kezdőnek való.

Január 11-13 között egy szintén síelő és egy boardos barátommal 3 napot síeltünk Nassfelden. Bár sok helyen jártam már az évek folyamán, de Nassfeld eddig valahogy kimaradt, úgyhogy ez bakancslistás csúszás volt. Sok jó véleményt hallottam már a helyről és én sem csalódtam, tényleg fantasztikus hely. Ebben azért közrejátszott, hogy az időjárás is a legszebb arcát mutatta. Bár itt az ajánlások szerint jó esély van napos időt kifogni. Nekünk szerencsére mindhárom nap gyönyörű napsütés, szélcsend, vagy csak minimális szél jutott osztályrészül, így remek csúszásokban volt részünk.
Azért első két nap melegen fel kellett öltözni, mert fent mínusz 10-12 fok volt, de lent is mínusz 5-6, csak a 3. napra enyhült az idő, akkor lent már 0 fok, fent mínusz 5 fok körül alakult a hőmérséklet.
Szállásunk Tröpolachtól nem messze Hermagorban volt, autóval 10 percre a Millenium Express felvonó alsó állomásától.
A felvonó minden reggel már fél 9-től szállította a síelőket és ilyenkor még egyik nap sem volt sorban állás. Megéri korán felmenni, mert ilyenkor reggel még tökéletesen kifagyott, hibátlanra ratrakolt, érintetlen pályákon lehet suhanni. A Millenium Express kb. 23-25 perc alatt repített át a pályák fölött Tröpolachból a síterep másik felén lévő centerbe. A felvonónak útközben van két középállomása is, ahol napközben is ki- be lehet szállni. A centerbe felérve csodálatos panoráma tárult elénk. A pályarendszer és a felvonók kialakítása logikus, jól besíelhető, hamar el lehet jutni léccel egyik oldalról a másikra, nekem egész könnyen sikerült kiismerni, de a tájékozódást az elágazásoknál, részletes, informatív útbaigazító táblák is segtik. A liftek modernek, gyorsak kényelmesek, van több fűtött bubis modern lift is a többi átlagos 4-es ülős.
Csákány, tányér alig, azok csak kisebb gyakorló pályákat szolgálnak ki, amúgy teljesen kihagyhatóak. A pályák kiválóak, szélesek nagyon jó minőségüek, a hideg időben délutánra is csak minimálisan romlottak, alig buckásodtak, nem jegesedtek, bár érezhetően nem volt túl vastag rajtuk a hóréteg, de nem koptak. Ez alól talán csak az olasz hegyekre gyönyörű panorámát nyújtó kilátótól induló 70-es és a kicsit lejjebb a Rudnigsatbahn tetejéről induló 65-ös pálya a kivétel, azok délutánra eléggé jegesedtek, főleg amikor fent fújt egy kis szél is akkor élvezhetetlenné váltak a nap végére. A pályákkal kapcsolatban talán csak annyi hiányérzetem van, hogy a 100 km pálya ellenére nem túl változatosak. Nincsenek igazi erdei pályák, erdei átcsúszók, szerpentinek, nincsenek igazán meredek, vagy aki szereti kezeletlen fekete pályák, a piros pályák is kicsit egyformák és a freeride-ra sem olyan jók a lehetőségek mint másutt, de ehhez nem értek, csak a snowboardos barátom mondta. Nem is igazán láttunk senkit freeride-olni, de lehet ennek az oka, hogy a pályákon kívül nem elég vastag a hóréteg. A térképet böngészve érdekes, hogy a pályák szinte mind pirosnak vannak jelölve, de tapasztalataink szerint ezek nagyrésze máshol pl. francia, szlovák, de még több osztrák síterepen is simán kék pályák lennének. A két feketének jelölt pálya közül az egyik (77-es) zárva volt, a másiknál (75-ös) nem jöttünk rá mitől kapott fekete besorolást. Sima piros pálya volt. Ami még furcsa, hogy az ugyanoda vezető pályákat, ha több nyomvonalon is lehet rajtuk menni, nem jelölik külön betűjelekkel mint pl. 77a, 77b, stb. Hanem mint pl. a leghátsó kabinos tetejéről induló 80-as pályából több helyen leágazó 77-es pálya mindenhol 77-es számmal van ellátva, annak ellenére, hogy van belőle fekete és piros is, de végül azért mindegyik ugyanoda érkezik, nem lehet eltévedni. A pályák a középső részen közepesen hosszúak, de ha valaki egy hosszú csúszásra vágyik akkor a 80-as pályán egy 6,5 km-es csúszással (a térkép szerint 7,6 km, gps-el mérve 6,5) juthat vissza Tröpolachba a Millenium Express aljába. Ez délelött amikor a pálya még hibátlan állapotban van nagy élmény, ha a közepén nem lenne az 1 km lassú, helyenként kicsit botozós átcsúszó rész, tökéletes élvezetet nyújtana, de így sem volt rossz 8 és fél percen keresztül megállás nélkül csúszni. Azért is érdemes délelött kipróbálni, mert délutánra a felső és az alsó szakasza eléggé elhasználódik, mert a nap végén mindenki aki Tröpolach felől jött erre kénytelen hazacsúszni. Ez a forgalom azért nem tesz jót a pályának. De a korán kezdőknek sem javallott első csúszásnak, mert 9 és 10 óra között még előfordul némi sorállás a Millenium Express aljánál.
Van még egy jópofa dolog. A 77-es pálya alsó részén ki van tűzve egy bárki által használható óriás műlesikló pálya, ami a bejáratánál a bérletet beolvasva nem csak az időt méri, hanem egy intelligens kamera, ami követi a síelőt a pályán, még video felvételt is készít a csúszásról. Ezt a skiline alkalmazásból lehet kinyerni.
A 70-es pálya tetején pedig a sebességet lehet hasonlóképp a bérletet lehúzva megmérni, de itt video nem készül.
A skiline egyébiránt egy telefonra letölthető app amibe a regsztráció után a bérlet számát beírva, vagy NFC-vel beolvasva a legtöbb osztrák pályán dokumentálja a felvonó használatokat és ebből kalkulája, hogy kb. mennyit síeltél. De nem túl pontosak az adatok a GPS méréshez viszinytva.
Ennek ellenére szerintem hasznos app, már csak videok miatt is.
A hütte árak átlagos osztrák árak korsó sör 5.80-6.10 euro.
Első nap a centerben lévő hüttében 6.10 euroért sikerült egy elég rossz csapolt Gössert innunk, vagy a sör, vagy a pohár lehetett büdi, barátomnak még kis fekete valamik is úszkáltak a habban, úgyhogy a "Kristall" hüttét a következőkben nagyívben elkerültük, ellenben rátaláltunk a 70-es pálya közepénél a Rudnigalm hüttére, ahol nagyon barátságosak voltak az alkalmazottak, mindig volt hely, isteni csapolt Stiegl sör 5.80-ért, finom bécsi szelet 15, helyi specialitás, tepsis sült krumpli, kolbásszal, bacon-el káposztával, ráütve egy tükör tojással 12 euro. Nagyon finom volt. Valahogy azt éreztük, hogy ez a hütte a magyarok törzshelye :)
Mint minden síterepen itt is voltak kedvenc pályáink, első nap a Garnitzen-i részen a 9-es pálya és a középső, center alatti részen az 50-51-es, illetve a további napokon az 1-es, 3- as 4-es pálya. A 4-esnek annyi hátránya volt, hogy a vége felé egy közúton kellett átmenni, volt rajta némi latyak, de a lécek védelme érdekében inkább lecsatoltunk arra kis időre.
Az 51-es pályát pedig edzés, vagy verseny miatt a 3. napra sajnos lezárták A centerből induló pályákon kicsit kevesebbet csúsztunk, mert ott mindig nagyobb volt a tömeg, sok embert, kezdőt, tanuló csoportokat kellett kerülgetni és a 3. napon, amikor már nem volt olyan hideg, az alsó részek jobban romlottak, jegesedtek, buckásodtak, mint máshol, ezért inkább a kevésbé zsúfolt pályákat kerestük.
Összességében teljesen azt kaptam Nassfeldtől amit vártam, nagyon jól éreztem magam, 3 nap alatt 200 km-t síeltem.
A 3 napos bérlet 195 euro-s ára is az ekkora pályrendszerekkel összehasonltva teljesen korrekt, úgyhogy szerintem nem utoljára fordultam meg itt.

Harmadjára jártunk Nassfelden jan. 6-8-ig 3 napot síeltünk.
Azért választottuk ezt a síterepet már többször, mivel aránylag közel van, elég nagy a pályarendszer, és autóval könnyen megközelíthető, nem kell hágókon menni, hogy elérjük. Még egyik évben sem csalódtunk, most is nagyon jó volt a pályaminőség. Nem voltak sokan, sosem kellett várnunk a felvonóknál, csak reggel a Millenium expressnél. Mondjuk ezért is jöttünk hétköznap, hogy elkerüljük a tömeget.
Leginkább pirosak a pályák, csak rövidebb tanulópályák vannak. A síbérlet, és szállás ára itt is nagyon megemelkedett, de azért talán nem annyira magasak, mint máshol, ahol ilyen hosszú pályarendszer van.

Másodszor jöttünk Nassfeldre. Szállás ugyanaz, a Milleniumtól néhány lépésre, Tröplachban. December 18-22 között 3 teljes síelős nap volt, bő 100 km-t síeltünk. A pályák jelentős része nyitva volt. A 80-as alsó szakasza zárva, bár akik mellette laktak, lefelé használhatták, ha a hideg engedte, bőszen hóágyúzták, szemre síelhető volt. Az egyesnek csak alsó szakasza volt nyitva, a többin csak némi hófolt. A hétvégére lettünk bőségesen, de a reggeli indulást leszámítva nem volt nagy tömeg. A pályák többsége hamar csikorgóssá vált, a meredekebb töréseken aki perecelt, az többnyire az aljáig csúszott. Semmiképpen sem kezdőknek való viszonyok, sokan szenvedtek, a jeges lejtőkön, így többnyire dél körül néptelen szakaszok is voltak már. Jó volt újra síelni, de nagyon látszik a síelés szomorú jövőtlensége.

Először jártunk Nassfelden, négy napot töltöttünk a terepen. Szállásunk a millenium völgy állomástól 100 méterre volt. Bő 100 kilométert síeltünk, ez kevesebb a szokásosnál, de eső, hó szél miatt most ennyi jött össze. A pályák állapota az aktuális időjárástól függött, amikor felhős, ködös volt, akkor tovább maradtak a pályák. Szóval hiába tűnik jónak a hóhelyzet, a pálya viszonyok nem megjósolhatóak, a bergfex is csak találgatott. akár 100 méter alatt a kihagyott pálya után hókásás jött. Leginkább az 1-9 pályák voltak a leginkább tartósak. Tömeg nagyon nem volt, várakozás semmi, hütték üresek.

sziasztok,
a mostani nagyobb havazás előtt február 18-20 ig síeltem Nassfelden. Azért esett erre a síterepre a választásom, mert csupán 6 óra Budapesttől, és elég kiterjedt 100 km feletti sípálya rendszer. Érdemes hamar érkezni a nagy lenti parkolóba, mert sokan járnak ide. 8 órától már jár a központi nagy felvonó, és mivel az emberek 95 %-a ezzel megy fel, a nap elején nagy a tömeg. A 2. nap kipróbáltam a P1-es parkolót. +15 perc fel a szerpentinen, de megéri mert kevesen jönnek fel ide, és közvetlen a 40-es pálya mellett csatolhatsz fel, és le. Ezek a felvonók 8.40-kor indultak.

Főképp piros pályák vannak, amik elég szélesek, jól síelhetők, de változó meredekségűek. A legjobban a 4,7,8 -as pálya tetszett (talán ezen az oldalon kevesebben is vannak), illetve a 40,80,67,77-es tetszett. A központi részeken elég nagy a zsúfoltság, és hamar buckásodik. A kék pályák általában erdei kis utak, néha jó alternatívák a meredekebb szakaszok kikerülésére. Tanulni egyedül a 2-es pálya jó, és a 64-es érdekes a kanyarokkal, és a huppanókkal.

Érdekes volt hogy vasárnap voltak kevesebben, kedden a legtöbben. A szűk keresztmetszetű lifteknél kell kicsit többet várni: 21-es, és 1-es felvonó , és ezek alja buckásodik a leghamarabb is: 40,23, 1,70 alja. A 80-as hosszú völgybe vezető ,remek panoráma pálya, hol lankás, hol meredekebb. Délben még használható, délután 3-kor már nem. A hidegebb van, lehet nem buckásodnak ennyire a pályák, de a mostani "télben" már a nap indításakor is 4-5 fok volt. Ami még gondot okozhat, hogy a felhők megállhatnak a felső pályák tetején, olyankor lecsökken a látó távolság. De ahogy írták is sokszor inkább a napsütés dominál.

A pályák infrastruktúrája nagyon jó, kezdve a WC helyzettől a hüttékig, illetve a szórakoztató pálya elemekig. Van gyorsaság mérő, ügyességi pálya, ugrató stb.

Nem csalódtam a pályában, változatos, nagy kiterjedésű, jól karban tartott. A Pressegger see-nél laktunk, 12 perc onnan a pálya, akár ingyenes síbusszal is. Villach sincs messze egy kis esti városnézésre.