Tegnap: első találkozás, rögvest szerelem. Kiváló hó, verőfényes napsütés! A pályák mind ratrakolva vártak minket, és csak délután 2-re kásásodtak (a déli persze korábban és erősebben), nemsokára viszont kezdődött a visszahűlés. Az itt közölt adatok szerint nappal -1 fok volt, valójában legalább +3-4, a napijegy pedig a 24 euróval szemben csak 23 (a hegytetőn pont 1 euróba kerül 3 dl tea:), és adnak hozzá igen jól nyúló gumikötőt, úgyhogy a bedugdosós rendszer sem gond. Sokan írták már: kisgyermekes családoknak és kezdőknek nem való a terep -- ezt csak megerősíthetem. Alul van egy kis tanulópálya, de az nagyon kevés azoknak, akik csak azért jönnének. Viszont középhaladóknak és haladóknak Sachticky egy kis gyöngyszem!! :-) A kék pályák az átcsúszásokat leszámítva inkább lilák, a pirosak meg néhol bordók, s a két fekete is király. Tényleg nem a legjobb megoldás, hogy a 2-es feketét keresztezi a 7-es kék, de ez csak nagyobb forgalom esetén gond, szerintem. Az összes felvonó tányéros, és figyelni kell: az egyik poma hatalmasat ránt induláskor, a másik egyszer élesen kanyarodik útközben, ahol persze kijegesedik, a harmadiknak a nyomvonalán óriási egyenetlenségek voltak -- az első felmenetben a lesiklókat nézegettem, hát majdnem kiestem... Lent csak a vendéglátóhelyen van toalett, az ajtajára pedig ékes szlovák nyelven kiírták, hogy csak fogyasztóknak (ezt a "bufet" és "nie" szavakból következtettem ki), de a pultos kérdő tekintetemre csak legyintett. A hegytetőn (az igen olcsó hütte közelében) egyébként van egy egészen normális állapotban lévő pottyantós. Kevesen voltunk (na, milyen: szombaton sorállás nélkül síelni?!), magyar szót azonban bőven lehetett hallani. Jó, hogy már nem csak az ismertebb terepekre indulnak egynaposok. Budapestről 3 óra alatt ott voltunk. (A képek telefonnal készültek.)