Pedig egyszerű az egész, nincs min megdöbbenni.
Ahogy Szendre is írta, síelni mentünk, hogy csússzunk egy kicsit, hó legyen alattunk. Ez sikerült is, még ha nem is tökéletes időjárási körülmények mellett, de a síelés része a napnak nem volt rossz, sőt időnként nagyon jó.
Nagyon jókat dumáltunk, röhögtünk az úton, jó kedvünk volt egész nap. És végülis ezért mentünk, hogy jól érezzük magunkat.
Andrással történt, ami történt. Nagyon sajnáljuk, de mégis nagyon örülünk, hogy csak ennyi történt. Tenni nem tehettünk róla, visszacsinálni pedig nem tudjuk.
Az egyik léce tényleg sérült (nem "elveszett", hanem meg kell javítani), és sajnos a térdét is (remélem!!!) kicsit meghúzta.
Ennek ellenére hazaérkezés után úgy köszöntem el tőle, hogy jó kedvűnek láttam. Még ha nem is feltétlenül így tervezte ő sem a napot, nem azt láttam rajta, hogy megbánta, hogy eljött síelni.
Lehet, hogy te másképp jártál volna el, de mi voltunk ott, mi beszéltünk azokkal, akikkel kellett, mi tapasztaltuk meg, ki hogyan viselkedett. Ezért írtam, amit írtam.
Természetesen elgondolkoztunk. András is. Egy napra mentünk síelni, és ő úgy döntött, ahogy döntött. Nem az egész délutános rendőrvárás és jegyzőköny-készítés és ezzel az aznapi sízés befejezése mellett, hanem a síelés mellett, ezért kért egy sít a sajátja helyett.
Igen, a helyiek segítőkészek voltak.
Az ügyben nyilván teljesen vétlen kasszáslány és a patak el nem kerítéséért szintén nem túlzottan hibáztatható szállodai recepciós is.
Pedig nekik aztán igazán nem volt megúszni valójuk, mégis a megoldást keresték, segíteni akartak, kedvesek voltak. Mi legalábbis annak láttuk őket, és ez jól esett ott a bajban.
Ezek miatt minősítettem "nem rossznak" a tegnapi sízést.
Keresés
