Síelésünk kivesézése

Ennél szebben én sem tudnám megfogalmazni a két világnézet közötti különbséget, pedig már régóta mondom, hogy nagyon másként nézzük a síelést. Régebben a világon szinte mindenki így gondolkodott, mi is. A sízés +3 is 2003-ban jelent meg. 10 éve. Azóta kicsit másként látjuk a világot, 10 év alatt illik fejlődni... :)

És innét válik off-á a téma, ezt nem itt kell megvitatni. Annyit elég tudni, hogy van egy formai, precíz helyzetekből mozgássort építő felfogás, és van egy dinamikára, az erőkre és a reakciókra építő gondolkodásmód. Az egyik felépíti mozgásképet pontos pozíciókból, a másik felépíti a dinamikát és az érzéseket, és szerinte ezek majd kihozzák a pozíciókat. Ez elemzésekhez elég, a tanítványok meg majd eldöntik, melyik a szimpatikusabb.

Másként: az egyik felfogás konkrét és pontosan meghatározott mozgássort, testtartásokat tanít meg, és amikor elégé kerek a mozgás kivitele, elkezdni belevinni a dinamikát. A másik igyekszik kevés megoldást adni, hanem célszerű feladathelyzeteket alakít ki, amelyek segítenek megtalálni a megfelelő választ, és kevésbé érdekli a minta szerinti mozgáskép.

Az viszont, hogy ki mennyit álldogál és magyaráz, módszertan kérdése, és nem a felépítés logikájáé. Én pl. síoktatóknak többet magyarázok, vendégeknek szinte alig, és közben mindkettőt az érzéseinek a megismerésére tanítom. És ismerek olyant, aki klasszikus felfogásban oktat, és közben alig síelnek.

Dinamikát onnét tudok tanítani, amikor a síelő felvette a sícipőjét - bármikor. Sőt nem hogy ott tudok, hanem onnét kell. Léc még nem kell hozzá. És onnét kezdve a mozgásszerkezetet az adekvát dinamikával együtt építem fel.