Rohács. Valaki ilyen nevek hallatán mindig felteszi a költői kérdést: "Ez is a miénk volt?" Nos, tegnap a miénk volt! :-) A telekocsi itt, a fórumon szerveződött. Budapestről kicsit messze van (nettó több mint 4 óra az út), talán ezért járnak kevesen tőlünk az északkeleti fekvésének köszönhetően hóbiztos terepre, ahol pedig fiatal lengyel versenyzők is edzenek! A pályarendszer nem nagy, de minden tudásszintet kielégítő, és 18 euró a napijegy. A nagyon kezdők az alsó, 4-es kéken tanulhatnak, a többiek a kicsit lassú négyülésessel mehetnek fel. Sokan sítúráztak a 2-es pálya szélén, minden elismerésem az övék.

A nap elején és végén én a fenti tányérossal jártam, csak főműsoridőben csúsztam végig, így az útitársakkal együtt és tőlük külön egyaránt síeltem. Az egyébként is kezdetleges "pedál-kanalam" sajnos stresszhelyzetben (durván meredeken, na meg délután fáradtság, jég, bucka, s ezek kombinációja esetén) egyáltalán nem működik, visszaáll a régi mozdulatsor, de legalább nem bízom el magam. ;-) Az egyik képet ajánlom síoktatóknak: több tanulócsoportot is megfigyelhettem, s bizony, ilyen "profi" kiterheléses hóekét gyakoroltattak szegényekkel...

Az út ürügye RM Donovalyban felejtett és csodálatos módon megkerült fényképezőgépe volt, amelyet csak hazafelé tudtunk átvenni, de addig legalább mantrázhattuk, hogy "csak a fényképezőgépet el ne felejtsük"... ;-) Útközben még egy nagyon hangulatos kolibába is betértünk, ezért igen későn értünk haza.