Snowboardon állva sosem szerettem a buckás pályákat, de még az itt-ott található buckákat sem, nem tudtam igazán mit kezdeni velük. Általában hosszabb lapom van, mint az átlag, így nehezebb vele a buckás pályán közlekedni, az 1-1 buckát meg sosem sikerült úgy vennem, ahogy szerettem volna. Néha rápróbálkoztam egyre, de általában kisebb-nagyobb esés lett belőle.
És bevallom őszintén, nagyon zavart ez a tény.
Ezért amikor először hallottam a freestyle camp hírét, elkezdett érdekelni. Nem akartam én parkos menővé válni, csak szerettem volna megtanulni a buckákon való ugrás mikéntjét.
Aztán kicsit ottragadtam a parkban. Idén lett volna a 4dik Camp-em, ha a térdem nem húzza keresztbe a számításaim. Megszerettem a parkos jövés-menést, annak ellenére, hogy a parkok nem feltétlenül az én korosztályom által látogatott helyek egy sípályán. :)
Szóval, aki fél a buckáktól, az ugrástól, repüléstől, mert nem tudja igazán kontrollálni, annak javaslom, keressen egy pár napos freestyle-park oktatást magának, nagyon sokat fog segíteni. :)
Keresés
21 cm
