Február 15-22. között voltunk Pinzolon. Több mint 10 éve síelünk Olaszországban, de ez volt a legváltozatosabb hét időjárásilag. Első nap szemerkélő eső, aztán hó, köd, szaharai színes hó, napsütés, jég, meleg, szóval minden, ami egy kültéri sportnál csak előfordulhat. Így volt, amikor munkásabb volt a pálya, volt amikor lendületesebb.
Az eső, meleg miatt nem kell aggódni, mert olyan masszív hóréteg van a pályákon, ami jól bírja az időjárás változásokat. Hosszú lesz a szezon szerintem. :)

Ha kicsit rosszabb volt az időjárás, kevesebben voltak, szinte kihaltnak éreztük a pályákat. Pedig itt aztán nem szokott tömeg lenni. Pedig sokan vannak, csak eloszlik a pályákon. Egyedül azt lehet észrevenni a lifteknél, ha mennek át Madonnára, vagy jönnek vissza az emberek.
A pályákon jól lehet tanulni, gyakorolni és haladóként is élvezetes. Nekem még mindig a 7-es (ill. 107-es az új számozás szerint) a kedvencem. Bár átestünk a tűzkeresztségen és végigjöttünk a lányommal a Tulot fekete pályáján is. Hát tényleg meredek!!! Nem volt rossz! Eddig a lányommal csak az alsó felén voltunk. Az is fekete, de most ezt is megpróbáltuk.
Nagyon sok kisgyereket oktatnak a pályákon, s nagyon sok lengyel csoport van. Érdekes hogy mennyien vannak, pedig ők messzebbről jönnek mint mi, s még hegyük is van!
Az odautazásról. Újabban Szlovéniának megyünk/jövünk. Így elkerüljük a dugókat, s gyakorlatilag Trentóig autópályán, autóúton megyünk.

A szállásunk most is Stremboban volt, a Residence Erikaban.
Szóval jót síeltünk. Csak ajánlani tudom Pinzolót is és az Erikát is!!!!