Február 1-8. között voltunk itt síelni, szállásunk a Cime du Val d'Allos pályaszálláson volt.
Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk (még hazafelé is szakadt az eső, így a Cannes-Nizza-Monte Carlo hármas sem volt olyan szép), a 6 napból talán 2 volt teljes értékű, a többi küzdés volt az elemekkel. Az elemek alatt az állandó havazást, a ködöt, a nem látást értem, azokat a dolgokat, amelyek a síelést a nem élvezhető kategóriába tolják. Amikor ilyen mértékben folyamatosan esik a hó, van az a pont amikor már nem örül neki még a magyar sem (akit idehaza finoman szólva sem kényeztetett el a tél). És igazából a felvonókezelőket sem tudom hibáztatni azért, mert a felvonók üléséről nem takarították folyamatosan 4 napon keresztül a havat. Reggel elkezdték, de miután látták, hogy teljesen felesleges, a folyamatos hóesés közepette inkább egy sorry-val elintézték a dolgot.
Szerencsére a társaságunk elég jó volt, így egyáltalán nem rossz szájízzel jöttünk haza.
A pályákat én 4 részre tagoltam. A praloup-i részből sokat nem láttam, egyszer jártam ott, a felső részén, az alsó és jobb oldali részre nem jutottam el az időjárás miatt. Egész jó volt, van két modern 6osülős (Peguieou és Bergeries), és mellettük tökjó pályák, csak arra kell vigyázni, hogy délután 3 körül, amikor mindenki indul vissza, a Lac húzós felvonóknál elég nagy sor tud kialakulni, és így sietni kell hazafelé, mert az általam középső résznek hívott részen is a Crous húzós csak limitált ideig megy.
Ezen a középső részen egyébként sokat mentünk. Az Ubaguets felvonót és mellette a Perdrix pályát nagyon tudom ajánlani. Méghozzá főleg azért, mert ködös, borult időben itt a legjobbak a látási viszonyok. Amikor máshol semmit sem lehetett látni, itt volt a legnagyobb élvezet síelni. Volt, amikor szakadó hóesésben reggel is ide jöttünk (ehhez túl kell élni a Vescal felvonó farkasordító hidegét), és 40-50cm szűzhó (később ez buckás szűzhó lett) fogadott minket a pályán, de tökjó volt, mert itt legalább lehetett látni. Ennek az aljában (illetve kicsit, 50m-rel feljebb, az Agneliers aljában) van egy hütte egy külön épületben lévő WC-vel. Más magyarok szerint ez volt a legjobb árakkal működő vendéglátó egység a terepen (mi 2,50-ért ittunk 0,33-as sört itt). És ez a hütte, illetve az Agneliers felvonó a választóvonal Praloup és Val d'Allos között. Ha le van zárva az átjáró (nálunk kb. 50%-ban volt), akkor ez nem megy. És ez a középső rész még Val d'Alloshoz tartozik, tehát lezárás esetén szerintem ez a rész a nagyobb.
A La Foux-i rész: egy Forét nevű kéknek jelzett, de zöld pálya indul lefelé, aminek a folytatása egy piros pálya (talán Tetras a neve), amit a szállásunkról is lehetett látni, na ezen lehetett még nagyon jókat menni. A túloldal alsó felén főleg kék pályák találhatóak, ezek jó hosszúak, szélesek és egy modern 6osülős (La Chaup) visz fel ide, csak kicsit sokan voltak (valószínüleg a látási viszonyok miatt), de mivel itt is alig lehetett valamit látni, én a tetejére (Observatoire lifttel) meg sem próbáltam felmenni. Pedig sajnálom, mert ezt a felső részt előre kinéztem magamnak. Majd legközelebb.
Ahogyan kinéztem magamnak a Le Seignus-i 4. részt is. Ez 50km pálya és 0 tömeg. Csütörtök délután voltunk itt 3-an (busszal jöttünk át a 12 óraival és a 16,45-sel mentünk haza), az volt a hétfő után a második (és utolsó) napos napunk. Bár itt is jópár pálya le volt zárva az előző napi havazás miatt, de fenomenális volt. Lehetne sorolni a jó pályákat (piros: Les Vallons, La Serre, Gros Tapy, Valcibiere, kék: Les Champons, fekete: Thune, Combe Lacroix, amik nyitva voltak), de a Gros Tapy kezelve maga volt a tökély, kb. 5 ember jött le rajta előttünk.
Ja és egy sztori: a Gros Tapy lift tetején (gyönyörű kilátás a környező hegyekre, szikrázó napsütésben) francia liftkezelők kiírtak valamit egy táblára. Odamegyek, látom, franciául van. Gondolkodom rajta, mit jelenthet. Gros Tapy damée, Valcibiere non damée, Combe Lacroix non damée. Odajön hozzám az egyikük, valamit karattyol franciául, megkérdezem beszél-e angolul. Ekkor nagyon udvariasan megkérdezi angolul, hogy segíthet-e valamiben. Én is hasonlóan udvariasan megkérdezem, mit jelent a damée és non damée szó. Az válaszolja, hogy groomed és ungroomed, azaz kezelt és kezeletlen. Így nem csak egy új hasznos szót tanultam meg, hanem a francia (talán hegyimentő lehetett a ruhája alapján) vendégszeretetből is kaptam egy kicsit. Tökjó érzés volt.
Kinéztem a Valcibiere hosszú piros pályát, amin lejöttünk, de mivel kezeletlen volt, és így délután már buckás is, nem adott akkora élményt. Viszont kezelve tényleg szuper lehet. Előtte azt hittem, hogy ez a le seignusi rész 1napos, de most úgy gondolom, hogy nekem ez 3-4napra is tökéletesen megfelelne. Másnap (pénteken) kocsival már reggel 9kor átjöttünk 7-en, de hózápor (a Gros Tapy tetején hóvihar, jéggé fagyott fák, 1m látástávolság), borult idő és még több lezárt pálya fogadott bennünket, így már 12-13 körül feladtuk a küzdelmet.
Amennyit lehetett, síeltünk és feltérképeztünk jópár pályát, de sokat nem is láttunk. Szerintem nagyon jó pályarendszer, gondolom jó időjárással fűszerezve, kezelt pályákkal nagyon jókat lehet itt síelni. Kár, hogy ez nekünk nem adatott most meg, de szívesen visszatérnék még megnézni a fel nem fedezett részeket.