Igen, ez egy legendás felvonó. Kezdőként, amikor a katapult kilövés és 3 méter repülés után először sikerült talpon megmaradnunk (snowboarddal), attól kezdve büszkén érezhettük, hogy na, most már megtanultunk felvonózni. Azért felfelé sem lehetett unatkozni, mert olyan gyors volt, hogy a fülemben fütyült a szél, és végig oldalra lejtett, úgyhogy szinte végig hátsó élen kellett tartanom a lapot.
Van egy történetem is. Olyan cudar időt fogtunk ki, hogy a Kosodrevinától felfelé nem jártak a felvonók a csúcsig (ez elég gyakran előfordult a Chopokon). Utolsó csúszásnak elhatároztuk, hogy felgyalogolunk a síúton a Predné Deresig, majd onnan lecsúszunk a Krupová felé. Éppen a Deres-felvonó előtt álldogáltunk, mert ott szoktunk letérni az erdőbe. Ekkor értek oda a kezelők, és láttuk, hogy beindítják. Akkoriban ez a felvonó nem üzemelt, ezért erőst meglepődtünk és odasomfordáltunk, hogy ha nem zavarnak el, akkor mi is felmennénk. Hagyták. Azonban akkora volt a köd, hogy semmit sem lehetett látni. Rájöttem, hogy majd a drótkötelet figyelem, ahhoz próbálok igazodni. Ez valahol vállmagasságban futott, mert akkora volt a hó. Két kézzel kapaszkodtam, szembe fújt a szél, és le sem vettem a szemem a kötélről. Ez működött is egy darabig. Egészen addig, míg pontosan előttem hirtelen fel nem bukkant az a bizonyos szikla. :)
Azért ötből hármunknak sikerült felérnünk, és elindultunk hátra, hiszen úgy gondoltuk, hogy a Chopokon mi már nem tudunk eltévedni. Ekkor a köd miatt majdnem sikerült, de ez már egy másik történet...
Keresés
1 cm
