Myto pod Dumbierom 2015.02.13.

Abszolút nem síelőteljesítmény orientált szlovákiai sítúránk második napjára, mivel úgy gondoltam a felfelé síelés előző nap megviselte lábaim, olyan terepet választottunk, ahol ülőlift is van. Mytora esett a választás.
Ha sífutó lennék örültem volna a környéknek, de most társaimmal tanácstalanul álltunk a pálya aljában. Hallgattuk a kemény, jeges havat karcoló lécek hangját, néztük a bukdácsoló síelőket, s tanácskoztunk mi legyen. Nekem lényegében mindegy milyen a pálya, legfeljebb nagyobbat küzdők, de a többiek továbbmentek Táléra. Feleségem egy csúszásra velem tartott, s némi halálfélelem után szintén Tále mellett döntött. Egyedül maradtam.
Nézzük mi is volt ennek a tartózkodásnak az oka?
A leírások szerint 4 km pályáról beszélünk, kb. 300 méteres szinttel.
A pályarendszeren (egy lejtő különféle nyomvonalon való leküzdéséről beszélünk) több lift van, de most csak a négyüléses ment, ez szolgálta ki a piros pályát. A többi pálya nem volt síelésre alkalmas állapotban, s így a húzóliftek sem mentek. A piros pálya alapjaiban nem veszélyes, közepén és a végén van egy meredekebb letörés. Érdekes a pálya szervezése, mert a tanuló pályák a piros közepe magasságában találhatóak, így az utolsó letörésen még a kezdőknek is le kell jönni.
Milyen furcsa az élet? Egy négy nappal utánunk ott síelő sporttárs remeknek és soknak minősítette a havat, ami a mi időnkben jeges volt és kevés. Mindkét vélemény lehet jogos, s ezért nem tartom célszerűnek ha valaki egy benyomás alapján véglegesen leír egy terepet. Semmi sem csak fehér vagy fekete, még a sípályán sem.
Nagy magányomban (már társaim nem voltak, de a pályán azért csúsztak rengetegen) kellemeset csúszkáltam. Sokkal többen voltak, mint Polomkán, s az élet is gyorsabban ketyegett. Érdekes volt megfigyelni, hogy melyik síelő hol szocializálódott. A viszonylag problémás pályára kénytelen volt felmenni a kezdő, a tapasztalt száguldozó és az aki már kétszer lejött ott, s így azt hiszi tud síelni. Gondnak tartom ha együtt vagyunk egy pályán olyanokkal, aki míg én három kört megyek, csúszik oldalazva 12 métert. Probléma ha valaki abszolút nem rendelkezik lécbiztonsággal, nem ismeri a fizikát és saját képességeit, de ennek ellenére golyóban leszáguld a pályán. Gond ha abszolút kezdők esnek, kelnek a pályán, s veszélyeztetik magukat, miközben megállni nem képes Supermennek száguldanak el mellettük. Nincs bennem semmi kirekesztés, elkülönítés, hisz én is abszolút amatör vagyok, de állítom, hogy máshol sincs megfelelő síelési kultúra, s talán kisérlet sincs ennek megszerzésére, ezt pedig nagyon veszélyesnek tartom. A síelést nem szabadna felesleges veszélyekkel terhelni.
Csúszkáltam a tömegben, s azt tapasztaltam, hogy a pálya egyre jegesedik. Az az egy pálya nem kínált nagy változatosságot, ezért indultam a többiek után.
Az árak még ezen a viszonylag felkapott helyen is nagyon kedvezőek, de nem tetszett, hogy a teraszon az ülőpadok tiszta jegesek voltak, s miközben üldögélt az ember a jeges hideg mászott felfelé. Nem tetszett, hogy csak sör volt, s mindenféle kofala szerű petróleum származék. Érdekes, hogy forralt bort adtak, de rendes boruk nem volt.
Vegyes érzelmekkel távoztam. Lehet ez jó, de most ez nekem nem adatott meg. Lehet, hogy legközelebb futólécekkel kellene jönnöm, s kipróbálni a gyönyörű sífutópályákat?

Csabor az élvezeti síelő