Hétvégén Engelberg-Titlisen voltunk. Mielőtt ide mentem volna néhány dolgot olvastam a terepről, tudtam mire számítok.
Kezdem a negatív dolgokkal: mivel a síterep közel van Luzernhez és Engelberg be van állva az ázsiai turistákra, ezen a hétvégén ott volt India és Kína népességének egy milliomod része. Ezzel nincs is baj, csak valószínűleg ezek az emberek ekkor láttak először havat, a sípályán sétáltak, olyan volt mint egy csorda, kerülgetni kellett őket a pálya felső részén. Az ülős liftet is használhatták a turisták, napközben többször meg kellett állítani a ki be szállásnál mert nem voltak ehhez szokva. Engem nem zavart de a lányom megkérdezte miért összevissza sétálnak a pályán és miért pont a pálya közepén kell fényképezni (mert a selfie ott sikerül a legjobban). A gleccsernek csak két pályája volt nyitva. Másik hátrány, hogy egy db. 60 személyes kabin felvonó van a völgyből és ha bizony 50 busz megjön Engelbergbe akkor várni kell. Mi időben érkeztünk még az első lifttel feljutottunk. Ebben a szezonban átadnak majd egy kabinos liftet amely párhuzamosan fut az eddigi liftekkel, így majd több turistát szállíthatnak a síterepre. Svájc GDP-jét a turizmus is termeli. Másik negatívum, hogy ha be van havazva az egész terep akkor sem lehet végig síelni mert Trübseenél van egy lapos rész, ott liftezni kell majd ismét lehet a völgy felé menni.

A pozitívum: Az utolsó felvonó amely 2500-ról 3000-re visz fel menet közben egy 360 fokos fordulatot csinál így közben lehet gyönyörködni a körülöttünk levő tájban.Nagyon jót síeltünk ezen a napon. A pályák állapota tökéletes volt, síelőből kevés volt, mivel csak 2 napra nyitott meg a terep utána liftkarbantartás miatt bezárnak két hétre. Kilenckor mikor felértünk 3020m-re akkor +2C. Napközben nem firnesedtek a pályák, buckák sem voltak. Kék ég volt, ragyogó napsütéssel és a szél sem fújt. A gleccser pályák fekvése északi napközben sem olvadtak meg a hó. A gleccser is csodálatos, távolról úgy néztek ki mint a mesében az üveghegyek (mondjuk erről is kapták a nevüket) érdekes volt látni ahogy a természet 2-3méteres néhol még 5 méteres jég vájatokat alakított ki a pályák mellett. Csodálatos volt a gleccser. A pálya mellett pedig nagyon veszélyes, a "jó gyerekek" kipróbálták, az egyiküket onnan kellett kihúzni ha már túlélte az 5 méteres zuhanást, sajnos helikopteres mentést is láttunk, délutánra az üléses felvonó melletti pályát le is zárták. Nem is gondoltam volna, hogy két pályán fogunk síelni egész nap, délután csak az egyiken és nem unjuk meg. Másik pozitívum, hogy közel van a lakáshoz a felvonó aljáig 44 perc autóval(minden szabályt betartva). Azért ez más érzés nem 5 óra utazás mint amikor Ausztriába mentünk síelni.

Még egy utolsó gondolat a hétvégéről, gondolkoztam tegnap mit mondok a cégnél majd ma reggel ha bemegyek dolgozni hol voltam a hétvégén, mert hát az arcomra volt "írva". Nem tévedtem amikor beértem és megláttak csak annyit mondtak: te hétvégén hegyen voltál, és nem tévedtek.
Összegezve nagyon jót síeltünk, a terep nem annyira jó, bemelegítésnek jó volt síelni (ennyire korán még nem kezdtük a szezont), ide még biztos visszamegyek(túrázni), nem síelni ennél sokkal jobb terepek vannak Svájcban. Beszéljenek helyettem a képek.