Nyaralás Ausztriában
Ez a két szó számomra nagyon sokáig osztályidegen volt egymás mellet. Ha már nyár, akkor egyértelmű, hogy a tenger, vagy valamelyik kedvelt nagy tó jut az ember eszébe. Persze, tudjuk, hogy Ausztriában is vannak tavak, de hát azok hegyi tavak, amik hidegebbek, mint például a Balaton. Hát idén ez az elmélet is megdőlt. A Balaton mellől indultunk el, a millstatti-tóhoz (Milstsatter see) és egy nap különbséggel, megmártóztam mindkettőben. Meglepő, de nem a Balaton volt a melegebb, igaz hozzá kell tennem a tengerünk védelmében, hogy volt néhány viharos nap, ami azért le tudja gyorsan hűteni a vizet. Természetesen ez igaz az osztrák tavakra is. A program viszonylag egyszerű volt, délelőtt és kora délután túrázás, illetve bicajozás, utána fürdés a tóban és ezek után egy jó vacsi, ami lehetőleg valamilyen helyi étel legyen. Az osztrák konyha, íz világában, közel áll a magyarhoz, ráadásul szeretem is. Az első 3 nap így telt el. Nagyon szép gerinc túrákat lehet tenni a Millstatt városa fölött húzódó hegyen, ahol több hütte is várja a megfáradt vándorokat, illetve a tó körül kiépített biciklis úton önfeledten lehet tekerni. Szép volt az idő és kellemes a tó vize. A strandok zsúfoltak voltak itt is, tehát a Balaton feeling ilyen szempontból is megvolt.
A kellemes napok után, jött némi hely és időjárás változás. Átmentem Schladming környékére és sajnos a derült ég, borúsra váltott. A túrázás lett a fő menü a programban. Úgy terveztem, hogy egy-egy nagyobb túra is beleférjen, de a felhők és a beborult égbolt inkább a több, de rövidebb kirándulás felé terelt, amit nem bántam meg, mert előre nem tervezett, nagyon szép helyeket is sikerült bebarangolnom. Volt több vízesés és kisebb-nagyobb tavak, mindez persze a nagy hegyek között. Ahová nem lehet autóval felmenni, oda felvonó vitt fel. Néztem a térképet és ráböktem valamire, ahová egy órán belül kényelmesen el lehetett jutni, hogy utána fantasztikus látványban, élményben lehessen részem. Egyértelműen kiderült számomra, hogy Ausztria már nem csak a télről és a síelésről szól. Érdemes nyáron is eljönni ide azoknak, akik szeretik a természetet és az aktív nyaralást. Ez vonatkozik a gyerekes családokra is, mert szinte mindenhol lehetett találni gyerekeknek szóló dolgokat, az állatsimogatótól, a különböző játszótereken keresztül a strandokig, élményfürdőkig. Persze, a túrázók is tudnak válogatni a különböző nehézségű túra, illetve via ferrata útvonalak között. A szálláson, voltak hegymászók, ők is megtalálták a maguknak való falakat. Néha esett az eső, de ez nem tartott hosszú ideig. Kivártam, amíg elvonul a vihar és utána indultam az újabb kalandok nyomába.
Az első nap utazással és egy Zauchensee-i kirándulással telt. A felvonó csak időszakosan működik óránként, de néhány percet kellett csak várnom. Fent több, rövidebb-hosszabb kiránduló út közül lehet választani. Visszafelé gyalog jöttem le a hegyről, így nem kellett alkalmazkodnom a felvonóhoz.
Másnap az időjárás nem sok jót ígért, így elhatároztam, hogy felosztom a napot délelőtti és délutáni programra. Ha úgy alakul ebbe belefér bárhol egy hosszabb pihenő is az esetleges eső miatt. Először a Silberkar szurdokot vettem célba. Félúttól lehetett választani, 2 különböző nehézségű ösvény között. Itt volt több via ferrata útvonal is. Felbuzdulva szurdok szépségén, délutánra egy hasonló programra gondoltam, ami egy nagyobb vízesés és egy pazar hegyi tó körüli kirándulás volt. Először a Riesachwasserfall mellett, alatt, fölött mentem, majd a Riesachsee partján pihentem. Nagy örömömre, épp teljes erővel sütött a nap. Szintén volt választási lehetőség, 2 más nehézségi és élmény fokozatú út között. Mindkettőt kipipáltam és nem bántam meg.
A következő napra jutott aSteirischer Bodensee és a Hans Wödl hütte. Ezen a napon már kellett alkalmazkodni az időjáráshoz. Az indulást kicsit késleltette az eső, de ez belefért, mert fantasztikus úton kellett felmenni a H. W. hüttéhez. Néha olyan érzetem volt, mintha őserdőben járnék, mert óriás páfrányok és a zöld ezer színében játszó növények között vitt fel egy sziklás út. A páratartalom nagyon magas volt és a nap is kisütött. Fent egy másik kis tó fogadott (Hüttensee) és egy kb 130 éves turistaház. Az újabb zápor arra ösztönzött, hogy kóstoljam meg a helyi wurstot. Este még sok erőt érezvén magamban, felmentem a Rittisberg tetejére. Szerencsére felszakadoztak a felhők és volt némi panorámában is részem a Reiteralm és a Dachstein között húzódó hegyről. Madárház, szabadon szaladgáló házi nyulak, bérelhető rollerek a hegyről való ledöngetéshez és sok-sok gyerek-játék. Egy kicsit sajnáltam is, hogy elmúltam már 12. Mindenesetre örültem, hogy ott lehetek és el is határoztam, hogy másnap, ha esik, ha fúj, felmegyek az egyik kedvenc téli síhegyemre, a Reiteralmra. Síelés közben mindig megcsodáltam a magasodó csúcsokat az ismerős kereszttel a tetejükön. És így is történt, feljutottam a következő nap délelőttjén. Az élmény nagyobb volt, mint amire számítottam. Legalább 6 kis tavat láttam, illetve mentem el mellette és egy erős kaptató után jött egy pazar gerinc túra, ahol két csúcsot is meg lehetett hódítani. Lefelé az ismert hütte és a már sok alkalommal megsíelt pálya-rész következett. Nagyon feldobott ez a kirándulás, úgyhogy délután még a Hochwurzent is meghódítottam, az idő rövidsége miatt felvonóval. Fent a hegy tetején el kellet döntenem, hogy gokarttal, vagy gyalog egy kies erdei úton jöjjek le. A kalandot most elnyomta a szépség iránti vágyam és másfél óra alatt lesétáltam a hegyről egy gőzgombóc elfogyasztása után.
Hiába volt néha, kissé barátságtalan idő, nagyon szép és emlékezetes 7 napot töltöttem el egy csodálatos tó partján és az egyik kedvenc téli sírégiómban, a változatosság kedvéért, nyáron. Amikor eljöttem, úgy köszöntem el a nagy hegyektől, hogy nem ez volt az utolsó nyári találkozásunk!
https://sielok.hu/fotoalbum/reiteralm-nyar-2016/kep/1/
https://sielok.hu/fotoalbum/rittisberg-nyaron-2016/kep/1/
Keresés
42 cm
