Szállásadónk reggel ezzel engedett útnak minket: "there are too many people on the glacier". Elkövettük azt a hibát, hogy a bakancsok a kocsiban maradtak éjszaka, reggel a parkolóban csillagokat láttunk, mire felgyötörtük a lábunkra a beton keménnyé fagyott műanyagot. Többször jártunk már itt, és az autót - no meg az üzemanyagot - kímélendő síbusszal mentünk fel a hegyre. Mindenkinek ajánlom a buszt, mert a szerpentin igazi autó gyilkos felfelé is, meg lefelé is. Nem kérnek sem bérletet, sem jegyet és a busz egyenesen a pénztárak előtt tesz le. A buszon szembesültünk a "too many people" -el először, mint a japán metrón, levegőt is alig kaptunk, annyian nyomakodtak fel a járműre. A 6.hajtűkanyar környékén éreztem az első izzadságcseppet a hátamon, ami az ember nadrágjába csurran, aztán jött a többi is.
Szóval tényleg hatalmas tömeg fogadott fent, minden felvonó csúcsra járt, de negyed óránál nem kellett hosszabb ideig várni, a kabinos gyorsan nyelte a sízőket. A Tiefenbach-i oldalon a csákányos felvonó egy óra körül üzemzavar miatt leállt - ezen a csilivili terepen ilyet!Nahát!...Nem is tudták elindítani.
A gleccser a kevés hó ellenére egészen tűrhető volt, csak dél magasságában jöttek elő az első jégfoltok. A tömeg ellenére csak egy balesetet láttunk, a mentés viszont teljesen egyedi volt: a sérült sízőt a ratrak tolólapjába illesztett ülős lift székébe rögzítetten hozták le.
Sízés után lent Söldenben ajánlom mindenkinek az Atik's Grill-t, ami egy igazi török kebabos, (a kebabon kívül 26 féle pizzát szolgálnak fel,), ahol olyan kebabot ehetünk, ami után csak elégedetten lehet hátradőlni, nem mellesleg az itteni árszinthez képest igen barátságos áron.
Holnap megnézzük a Kaunertal gleccsert, ahol egyrészt még nem jártunk, másrészt le szeretnénk ellenőrizni a síhu állítását, miszerint itt " a sorban állás ismeretlen fogalom". Meglátjuk...