Február 5.-én hatalmas köd lepte be a Lomnici nyerget. Csak ritkán és rövid időre mutatta meg magát a Hegy , így aztán az a pár csúszás még értékesebb volt a friss porhóban. A pályát jelző karókat elhagyva és a gyors siklást élvezve nem árt az óvatosság. A látótávolság szinte másodpercek alatt csökkent le annyira, hogy már nem tudtam merre lehetek, mindent belepett a sűrű köd. Fogalmam sem volt ,merre induljak. Levettem a sisakomat , hogy jobban halljam a hangokat. Mivel nagyon kevesen jöttek fel a kétüléses felvonóval, sokat kellett fülelnem , mire a pálya felől meghallottam a síelők "karcolását". Szerencsére alattam, voltak , így gyorsan haladtam a hangok felé, majd a jelzőkarókat is megláttam. A következő körökben csak rövid pályaelhagyásokat engedélyeztem magamnak...