A dolog kettős. Van egy jogi oldala, ami - megalapozottan - képesítéshez köti a síoktatást. Ha nem így lenne, boldog-boldogtalan oktathatna, és a szülő vagy tanuló kellő ismeretek hiányában nem tudná eldönteni, hogy valóban jót vagy károsat tanítottak-e neki. Tehát ez egyfajta garancia a fogyasztó védelmében. Nem tökéletes, de sokkal jobb, mint bedobni a gyeplőt a lovak közé. Márpedig most úgy tűnik, nagyon sok síiskolában ez történik. Mi síoktatók tudjuk, hogy melyik síiskolából vagy síoktatótól fogadunk örömmel vendéget, és melyiktől tartunk, mert szinte biztos, hogy mindkét oldalon küzdeni fogunk a rossz alapok miatt.
A másik oldala, hogy a jó pedagógia-emberi oldal elengedhetetlen. Én csak olyankokkal dolgozom együtt és igyekszem olyanokhoz küldeni vendéget, ahol ez működik.
A pedagógia a "hogyan", de ne felejtsük el, hogy egy sport hosszú távú alapjait rakják le ezek az emberek. Ha jó pedagógiával hülyeséget oktatnak, akkor jó esetben csak az idő megy el, de inkább szinte biztos, hogy ezzel rövidebb vagy hosszabb távon kárt okoznak. Ráadásul úgy, hogy a vendég erről csak sokkal később vagy soha nem szerez tudomást, mert nem fogja összekötni, hogy mitől fáj a térde vagy a dereka, és nem fogja tudni, milyen élményektől vagy stabilitástól, biztonságtudattól esett el. Nem fogja tudni, hogy a félelemérzete az első oktatójának rossz munkája miatt alakult ki.
Keresés
21 cm
