Ezt teljesen adom, hogy belsőn ideális indulni, de a "régi" síelés is ezt hozza magával (legalábbis tudtommal pl a sokat kritizált osztrák rendszerben is ez a végén a cél). Az kanyarba veló beflatterolás meg végülis szintén egy sítechnikai elem, pl gs versenyeken nagyon sokat alkalmazzák.
A súlypont pályához viszonyított helyzete pont a tehetetlenségi, illetve gravitációs erő miatt változtatható sztem. Pl guggolás.
Külső nagyobb terhelésére (a kanyar tempójától meg rádiuszától függ, hogy mikor) a legjobb érv, ha megpróbál az ember guggolva egy lábon megtartani 50 kilót és felállni, vagy simán állva. Szerintem a kanyarban attól a ponttól elkezdve, amikor a kanyarerők az ívből kifele mutatnak, érdemes elkezdeni a külsőn nagyobb terhelést kialakítani. Nem mellesleg, ha a külső sí nem kap időben terhelést, nem is görbül, a belső meg menne be a kanyarba, a külső meg megy egyenesen tovább és ember legyen a talpán aki onnan megfogja.
Illetve ha megnézed a videót amit az előző hozzászólásomban linkeltem, a külsőt egy lehelletnyivel később kezdi terhelni mint a belsőt, de közvetlen az átélezés után már ottvan a terhelés azon is. És a végeredmény egy kis csípőszögű kikormányzás.