Nagyon hasonlóan síeltem(ek) mint Te itt a videón. Némi impressziós gondolatokat had adjak közre. Kezdetben volt a párhuzamos léc és a síelés, mint a helyváltoztatás eszköze. Ha ezzel jól szerettél volna haladni, minimum kéthetes gyakorlás, mire jutsz valamerre. Közben még olyan helyen is izomláz, amiről nem is tudtad, hogy létezik. Aztán jött a carving, a tökéletesre kezelt pálya és az élvezeti síelés. Csak ráállsz a lécre, 3 nap és lehoz a hegyről az magától. Semmit sem kell csinálni, csak hagyni hogy vezessen. Számomra elvesztette sport jellegét, maradt az élvezet. De egyre hosszabb pályák kellettek, hogy valami ebből is legyen. Már uncsi volt a sok felvonózás. Egyre drágább helyek kellettek egyre gyorsabb kabinokkal. Ha fárasztani akartam magam, inkább mentem túrázni. Aztán jött a gyerek síoktatása én meg elkezdtem figyelni, tulajdonképpen mi is ez a síelés. Ha tényleg úgy csinálod, ahogy itt ezt az előző kettő mondta, megváltozik a szemlélet. Nem egyszerű, figyelni kell a mozgásodra. Előreterhelés, léc élen vezetés, forgatás-karcolás, beleguggolások, beletérdelések, hasprés és egyebek és újra jön az izomláz. Comb, has, felkar és minden. Újra sportos lesz az egész. Már elég a rövidebb pálya, és rohadtul jobban esik a sör is.
Keresés
57 cm
