Az évente kötelező dolomitokbeli síhét 3 év után megint Kronplatz volt (január 25-től február 2-ig):
-utazás: odafelé könnyed 7 és fél óra. Visszafelé bő két órával több az Alpok dél oldalát is (végre) elérő tél miatt. A Badia völgyből könnyen kijutottunk, de Toblachtól belefutottunk a kb. 10 km-es dugóba, ami Sillianig tartott. Így sikerült a hazafelé tartó út első 60 km-ét 2 és félóra alatt megtenni...
-szállás: Piculin apartmanház - továbbra is tökéletes (tágas tér, a pályától 234 méter)
-időjárás: esőn kívül minden, verőfény, havazás, -15 fok, enyhe köd a kronplatzi sétatéren
-pályák: ha az ember idejekorán elindult, még délután is lehetett ratraknyomon menni. Persze a frekventált helyeken (mint a központi hegy teteje és a nap vége felé a lakhelyekre vezető útvonalakon) feltúródott a hó. Viszont találtunk egy-két eldugottabb pályát, ahol alig jártak, pedig tiszta carving lehetőség volt ott :) Miáltal a Piculin alján laktunk, az Alpok egyik legmeredekebb kezelt pályája volt a hazavezető ösvény. A csapatunkból kevesen vállalták be a nap végén, de én szégyellek felvonóval lefelé menni. Egyik estefelé a feltúrt hóban megakadván, rendesen odavertem magam. 200-300 méter szánkózás után csak úgy tudtam megállni, hogy a botom fogantyúját jó erősen a kemény hóba nyomtam. Akkor, hirtelen, a tomporfájdalmon kívül semmit nem éreztem, de a hazafelé való hosszas autóban ülés során kiszivárgott a vérömleny a bőröm alá, úgyhogy most szép dekoráció van az alfelem jobb oldalán :))
Számomra a legélvezetesebbek a Piculin tetejéről Sankt Vigilbe vezető pályák (ott volt 2 hete világkupa futam). Ugyanott, a gyerekeknek elkerített részen pénteken több, mint 30 centis érintetlen porhavat is találtunk!
-árak: osztrák mérték alatt (hüttében, boltban is)
-művelődés: utolsó este egy ladin vacsorán voltunk egyik szállóban (aki nem tudná: a ladinok - így "d"-vel - az Alpok déli részén élő népcsoport, rétorománoknak hívják őket Svájcban, néhány százezren lehetnek). A vacsora a szálló borpincéjében kezdődött, ahol a plafonról finom sonkák lógtak. Miközben kóstolgattuk a jobbnál jobb húsféléket, egy korosabb harmonikás minden helybéli vendég himnuszát eljátszotta: ladin, tiroli, olasz. A magyar és székely himnuszt nem ismerte... Utána a vendéglő szinten gerslis levestől kezdve sült csülökig mindent kellett zabálni, sőt meglepően jó helybéli borokat inni.
Aztán szombat este rendesen rosszul esett kiszállni az autóból és beletaposni az érdi sárba...