Ez évi ramsau-i túránk első napján jutottam el ismét ide. A terv az volt, hogy felmegyek a gleccserre körülnézni, ha nyitva az Edelgries, akkor azon lejövök, majd át ide a többiekhez. Nos a program első fele nem sikerült. Fenn metsző hideg és szél, ennek megfelelő nem túl jó hó, és a létra előtt a tiltó tábla. Így elég hamar lejöttem a kabinnal, és a hosszú kék síúton átcsúsztam az ülős lifthez. Társaimmal összetalálkozva a csoportos síelés örömeit élvezhettem. Szeretem ezt is, amikor öregek, gyerekek együtt vagyunk, élvezzük az üres, napos pályákat jó havat. Egy ülős és egy csákányos mindössze, de jó vonalvezetésű, élvezetes.

A nap vége fele eszembe jutott az a nyom, ami házigazdánk Charlie rajzolt a szállásunkkal szemben lévő hegyoldalra. Nagyjából el is mondta, hogy merre kell menni. Az ülős tetején a madárház után egy keskeny út ágazott le a sípályáról. Ezen indultam el. Sajnos pont annyira emelkedett, hogy ne essen jól léccel, így többnyire vinni kellett a lécet. Volt nálam fóka, de abban bíztam, hogy nem kell sokat felfele menni. Utóbb kiderült, megérte volna. Kb. fél óra után értem fel a Rittisberg csúcsához, egy fa kilátóhoz. Itt egy határozott nyom indult meg a nekem kedvező irányba, így értelem szerint ezt követtem. Ismeretlen terepen jól jön egy nyom. A hó kiváló volt, néhol meredekebb, sűrűbb, mint Filzmoos. Egy keresztútnál ez elődöm kicsit utat tévesztett, így én is. Először balra indult, majd vissza. Nemsokára elértem annak az irtásnak a tetejét, amit a házból is láttam. Elég meredek, de jó a hó. Egy helyen kicsit meg is csúszott. Teljesen egyértelmű, hogy ott kell menni, ahol Charlie is, esésvonalban az erdő mellet, hiába tűnik jobbnak a másik oldal, nem vágjuk át a táblát. Felrajzoltam és is a nyomomat a másik mellé. Az alja kis erdő, átkelés a patakon, és kész. Mint utóbb kiderült, társaim lentről nézték az egészet. Nekik úgy tűnt, hogy annyira nem élveztem, pedig igen.

http://www.movescount.com/moves/move267550516#!