Úgy tűnik, mintha ez a saját blogom lenne, más nem írt ide egy éve :) Mindegy, mi visszatértünk az idén is Donnersbachwaldba, és mindent ott folytattunk, ahol tavaly ilyenkor abbahagytuk. Éppen a megérkezésünk előtt havazott, a pályák felfrissültek, a nap kisütött, emberek sehol, még a hütték is kongtak délben az ürességtől. A gyerekek nagyon élvezték a cross-pályát. Az egyetlen kellemetlenséget a régi négyüléses felvonó meghibásodása jelentette csütörtök délután (01.14), de azt is ki lehetett bírni: a családegyesítést követően a 2-es pályán csúsztunk még néhányat zárás előtt. Szuper ez a hely, és egyáltalán nem baj, hogy nincs tömeg...