2020. január 19. és 24. között voltunk itt a Pizolit Egyesület szervezésében egy 50 fős busszal. A túra összességében jól sikerült, de a síterep rendelkezik előnyös és hátrányos tulajdonságokkal is.
A pályarendszer teljesen északi fekvésű, ezért a mostani hószegény időben is volt elegendő hó. Azonban az északi fekvés hátrányt is jelent, mivel a pályákat szinte sohasem éri napfény, és az árnyékban eléggé rosszul látni a pálya egyenetlenségeit, ami zavaró volt számomra.
A pályarendszer papíron 125 km, de ennek jó része keskeny hegyi út, amely keresztben halad a meredek lejtőkön. Vannak azonban széles jól síelhető pályák is, többnyire a felső részeken. A legalsó zöld pályákon folyik a kezdők oktatása. Itt sok iskolás csoporttal találkoztunk.
Mivel kevés volt a friss hó, a pályák többnyire kemények voltak, de igyekeztek minden reggelre rendbehozni, ha nem is mindegyik pályát sikerült. Az idő végig barátságos volt, néha egy kis szél rontott rajta, de nem volt vészes.
Egy napra átmentünk Val Thorens-be, ahol jobban voltak a hóviszonyok, de sokkal több volt a síző. Ez nem is a felvonóknál jelentkezett, hanem a pályákon. Annak ellenére, hogy az itteni pályák jóval szélesebbek, nagyon figyelni kellett a száguldozókra.
A szállásunk Lanslevillard-ban volt, az egyik hazatérő pálya mellett. A közelben van Serpa és Spár áruház, valamint sok sajtbolt. Az egyik napon kirakodóvásár is volt a folyó parton, ahol főleg francia sajtokat és borokat árultak.