Már egy éve kezelem magamat az alábbi leírt módszerrel és térdeim nagy mértékben feljavultak.
Ez nem operáció, nem injekciók sorozata, nem gyógyszer, és még csak nem is térvédő, hanem csak a mozgásaink átgondolása és az innen eredő helyes használata a térdeinknek.
Én különben orvos vagyok és rengeteget síelek.
A helyes elvek betartásával síelni is sokkal jobban fogsz tudni mint azelőtt.
Mire jó megtanulni a legjobb járástechnikát?
Sem térdeink, sem bokáink, sem pedig az izomzatrendszerünk, nincsenek igazából felkészülve arra a járásmódra, ami a modern emberre jellemző szokott lenni. Az anatómiánkon nem tudunk változtatni, viszont tudunk változtatni, javítani a mozdulatainkon, annak érdekében, hogy mozgásunk jobban megfeleljen a mozgásszerveink adott működésének. Nagyon érdemes megtanulnunk a leghelyesebb használatát mozgásszerveinknek. Sok olyan ember van, aki vagy érzi, vagy tudja ezeket a dolgokat, de szerintem a legtöbb ember tud tanulni és javítani magán többet, vagy kevesebbet.
Úgy is kifejezhetném a dolgot, hogy nagyon gyakori a mai világban, hogy főképp térdízületeink kikopnak, fájnak, bokáink fáradékonyak, lesüllyednek, izmaink a lábainkban fájósak és fáradékonyak, hátfájásban szenvedünk. Egy alkalmasabb mozgássor felhasználásával, gyakran tudunk segíteni magunkon. Egyáltalán nem lehetetlen feljavítani a helyzetünket, ha a leghelyesebb járásmódot megtanuljuk és megszokjuk.
Az optimális járástechnika teljesen függetlenül fog jól működni, egy esetleges kezeléstől. Segít nekünk akár van lúdtalpbetétünk, akár nincs és segít egy esetleges térdoperáció előtt is meg után is.
A háttér
A térdek
A térdeink, nagyon fontos ízületek, mert sajnos nagyon könnyen túl tudjuk terhelni azokat, és könnyen kikopnak.
Ha összehasonlítjuk az emlős állatok hátsó lábain a térdeket, az emberek térdével, észre fogjuk venni, hogy az állatok soha nem nyújtják ki a térdeiket teljesen, főleg akkor nem, amikor megterhelik azokat. Legtöbbje ki sem tudja nyújtani a térdeit teljesen. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a térdízületeink, nem igazán alkalmasak a teljes kinyújtásra és főleg nem, miközben rájuk helyezzük a testsúlyunkat, megterheljük ezeket.
Ha az ember kinyújtja a térdét teljesen, mikor ráterheli a testsúlyát, akkor érzi, hogy a térd bezárul ebben a helyzetben és ez egy stabil helyzetnek tűnik. Ez azonban, nem egy helyes elképzelés. Minden hasonló ízületre vonatkozik az a tény, hogy minél jobban behajlítjuk, annál jobban tudjuk használni, irányítani, annál erősebb lesz az ízület és annál jobban ellen fog tudni állni a megterheléseknek.
Minden sportoló tudja, vagy legalább érzi, hogy ez teljesen megfelel a valóságnak. Egy sportos alapállás fő tényezője, hogy az összes ízületeinket, amiket használni fogunk, behajlítjuk körülbelül félig. Innentől aztán tudjuk hajlítani is és nyújtani is ezeket szükség szerint. A félig behajlított ízületünket jól tudjuk stabilizálni azokkal az izmokkal, amik az ízületet mozgatják. A térd esetében meg tudjuk feszíteni a behajlító és kinyújtó izmainkat egyszerre, ami stabilizálja a térdet. A teljesen kinyújtott térd esetében csak az ízületnyújtó izmainkat tudjuk felhasználni.
Ha hátulról ránézünk egy álló emberre, aki nyújtott térdekkel áll, akkor észre fogjuk venni, hogy a legtöbb ember lábai nem egyenesek, nem párhuzamosak egymással. A térdek, vagy kicsit kifelé, vagy kicsit befelé állnak. Ha megkérjük az illetőt, hogy hajlítsa be térdeit egyenesen előre, a lábujjai irányába egyre jobban, észre fogjuk venni, hogy a lábai egyre egyenesebbnek fognak tűnni. Egyre jobban csökkenni fog a lábak görbesége.
Ebből is azt a következtetést kell levonnunk, hogy a teljesen kinyújtott térd nagyon rosszat tesz a térdekkel. Az egyetlen előnye az, hogy spórolja izmainkat, amikkel kevésbé kell dolgoznunk, de ma már a legtöbben tudjuk azt, hogy izmaink arra vannak, hogy használjuk azokat, az izmaink aktív használata feljavítja egészségünket.
A térdhajlítás önmagában nem lehetséges, hanem ez magával vonja, a bokáink és csípő ízületeink behajlítását is. De ez nem hátrány, hanem előny. Itt is igaz az, hogy a behajlított ízület sokkal jobban fog működni, mint a kinyújtott.
A helyes lépegetés, járás, futás, legfontosabb része az lesz, hogy megtanuljunk úgy mozogni, hogy sohasem nyújtjuk teljesen ki a térdeinket. A mai világban, nem vagyunk hozzászokva a combjaink hátsó oldalán levő izmok használatára, amik éppen a térdeink aktív behajlítását végzi el és a bokahajlító izmainkkal, a sípcsontunk elülső oldalán, ugyanez a helyzet.
A bokák
A bokáinkra is igaz az a tény, hogy behajlítva, jobban működnek, mint kinyújtva. A bokahajlítás azt jelenti, hogy lábfejünk és lábszárunk közeledik egymás felé. Ezt a mozdulatot elérhetjük azzal, hogy megfeszítjük a sípcsontjaink előtt lévő izmokat, amik megemelik a lábfejeinket. Ezeket az izmokat se szoktuk nagyon használni a mai modern világban. A másik módszerünk bokahajlításra az, hogy testünkkel előremozdulunk a lábaink fölött és testsúlyunkkal ráterhelünk a bokára, ezzel hajlítjuk be bokáinkat. Mindkét módszert kihasználhatjuk járás közben. Ha összehasonlítjuk a valamennyire behajlított bokákat a kiegyesített bokákkal, ugyanazt fogjuk észrevenni, mint a térdek esetében. Jobban fogja bírni a megterhelést, kevésbé fog kifáradni, az esetleges harántsüllyedés rengeteget veszít a jelentőségéből, bokán sokkal jobban lesz irányítható, járásunk biztonságosabb lesz. Jobban rá fogjuk tudni terhelni az egész talpunkat a talajra, miközben testünket átbillentjük a lábaink fölött és ugyancsak, a térdhez hasonlóan az összes izmainkat fel fogjuk tudni használni járás közben. Mind a bokahajlítókat a lábszárunk elülső oldalán és a bokanyújtókat, a lábikráinkban.
Első áttekintés
Úgy lépünk legjobban, ha úgy tesszük le a lábunkat a földre, hogy elsőként a sarkunk érje a földet, de úgy, hogy a talpunk minél közelebb legyen a talaj felszínéhez. A legjobb az lenne, ha egyböl az egész talpunkat helyeznénk a talajra a magasból, ha ezt meg tudjuk tenni, akkor ez a legjobb. Ne tegyük sarkunkat, lábunkat a testünk elé, csak a lehető legkisebb mértékben. Igyekezzünk pont a testünk alá tenni. A legfontosabb most, amire leginkább koncentráljunk ebben a pillanatban, hogy kicsit lazítsuk el a térdünket, mikor a lábunk eléri a talajt és soha ne hagyjuk, hogy térdünk teljesen kinyúljon ebben a helyzetben.
Az előrehaladást azzal érjük el, hogy a terhelést fokozatosan átvisszük a sarkunktól a lábujjaink felé. Célunk most az tehát, hogy az egész talpunk le legyen nyomva a talajra, abban a pillanatban, mikor testünk áthalad, átbillen a bokánk fölött. Nagyon fontos itt, hogy a talpunk legnagyobb része lenyomódjon a talajra, minél tovább, a lépes alatt. Ehhez nagyban hozzásegít, ha bokánk is és térdünk is kicsit be van hajlítva miközben lépünk.
Az előrehaladás során, mikor testünk kezdi megelőzni a letett lábunkat, térdünket egyre jobban behajlítjuk a testünk mögött, miközben bokánkat kinyújtjuk egyre inkább. A lépés befejezése úgy történjen meg, hogy lábunkat, kicsit megemeljük hátrafelé, fel a levegőbe és ezt egybekötjük a másik lábunk letevésével a testünk alatt.
Második áttekintés, egyéb részletek
A sarkunk letevése a földre, akkor a legjobb, ha ez kombinálva van egy bokahajlítással. Törekedjünk elérni azt, hogy felfeszítjük lábfejünket a sípcsonthoz közeledve miközben a lábunk még a levegőben van.
Ha lépcsőn, vagy lejtőn megyünk, akkor ezt a bokahajlítást a levegőben nehezebb lesz elérni lefelé haladva, de törekedjünk rá. Úgy haladjunk lépcsőn lefelé, hogy bátran küldjük előre testünket az egyik lábunk segítségével, túl a lépcsőfokon, miközben a másik lábunkat letesszük az alsó lépcsőfokra a sarkánál. A felső lépcsőfokon tartott bokánkat aktívan hajlítsuk be és ezzel miközben ezzel előre és lefelé küldjük testünket. Ha lejtőn haladunk lefelé, mindenképpen koncentráljunk arra, hogy ne döntsük testünket hátrafelé, hanem a lejtőre merőlegesen legyen testünk a behajlított bokánk, erősen behajlított térdeink és behajlított csípő ízületeink fölött, mikor ráterhelünk a talpunkra, az egész talpunkon legyen a test nyomása minél tovább.
Felfelé haladva, viszont könnyebb dolgunk lesz, mint az egyenes talajon, mert könnyen előre tudunk dőlni testünkkel, ami megkönnyíti az ízületeink behajlítva tartását.
Mindig nagyon koncentráljunk arra, hogy lazítsuk térdünket, mikor lábunkat letesszük a földre, soha ne nyújtsuk ki térdünket teljesen.
A bokahajlítás is megkönnyíti, hogy ne nyújtsuk ki térdünket járás közben.
Mikor átgördül lábunk a bokából a lábujjak felé, akkor ezt fokozatosan végezzük, toljuk előre testünket.
Gondoljunk arra, hogy a testünk szempontjából, a legfontosabb pillanat az, mikor a test éppen áthalad a boka fölött. Ha ilyenkor az egész talpunk van megterhelve, akkor elérjük azt, hogy a talaj a legnagyobb súrlódást biztosítsa, ezenkívül a legbiztonságosabb alátámasztást is megkapjuk, ami három ponton alapszik. A boka hátul és a lábpárnák a nagylábujj és a kislábujj alatt.
Mikor a lépést befejezzük és emeljük a lábunkat egyre jobban a testünk mögött, csináljuk ezt az emelést erővel, tanuljuk meg jobban felhasználni a térdhajlító izomzatunkat, combjaink hátulsó oldalán. Ezen kívül próbáljuk lábfejeinket minél erősebben felfelé feszíteni, hogy azok közeledjenek a sípcsontjaink felé.
Koncentráljunk arra, hogy ne mozduljon ki lábunk oldalra, mikor felemeljük. Rosszat tesz térdeinknek is és boáinknak is, ha lábunk oldalra kimozdul emelés közben. Mindenképpen próbáljuk elérni azt, hogy lábunk pont a testünk középpontja alatt érje el a talajt.
Sokat nyerhetünk még azon, ha stabilan tarjuk testünket a helyes lépésekkel összekötve. A stabil testtartás lényege, hogy feszesebben, aktívabban tartjuk a testünk centrális izomzatát. Ha már eléggé jól belejöttünk a helyes járás technikájába, akkor kezdetben, a fenékizomzat összeszorítása lesz a leghatékonyabb eszközük. Képzeljük el azt, hogy van valami a fenekünk között amit hosszasan össze szeretnénk szorítani. Ez kicsit széthúzza, szétfeszíti a térdeket egymástól, így például egy kanyarodás közben jobban párhuzamosak maradnak egymáshoz képest. Ha ez már jól megy, akkor a hasizmainkat is tartsuk aktiválva, kicsit megfeszítve.
Ha behajlítjuk a térdeinket és bokáinkat valamennyire, akkor a csípőinket is jó kicsit behajlítani.
Keresés
21 cm
