Nagyon jó lenne, és nagy örömömre szolgálna, ha egyet tudnék veled érteni. De a tapasztalataim sajnos nem ezt bizonyítják.
E helyett azt látom, a modern síiskolákban, hogy a kezdő sízők, felnőttek is és gyerekek is teljesen elbizonytalanodnak a korszerű tanítás miatt.
Ennek okát abban látom, hogy nem tudják visszahúzni a következő kanyar ívbelső lécét a kanyarív beindításánál és így nem tudják testük alatt tartani az ívbelső lécet, viszont megpróbálják megterhelni, mert ez a léc úgyis a testük alatt van. Mindennek az lesz a következménye, hogy elvesztik egyensúlyukat és gyakran elbuknak az ívbelső lécen, vagy ha nem akkor nagyon elbizonytalanodnak.
A sítanárok erőltetik ennek a lécnek a terhelését a kezdőknél, a vendégek pedig azt tapasztalják, hogy nem képesek követni a sítanár tanácsait. Túl nehéz nekik ez a feladat.
Számomra a zsákutca (az ívkülső léc terhelése már a kanyarív kezdetétől) a helyes út a kezdők számára, annak érdekében hogy fokozatosabban taníthassuk a síelést.
Ezt egyáltalán nem nehéz átváltani a nem zsákutcává, később, de ennek az a feltétele, hogy a vendég már jól rá tudjon érezni a különböző lécnyomásokra és ezek beállítására és képes legyen a lécek sebességeit befolyásolni egymáshoz képest.