A hótalp annyira fellelkesített, hogy az érkező vihar és nagy havazás előtt ma még feltúráztam a Graukogelre. Fáradt voltam, ezért most a hosszabb, de könnyebb felmenetelt választottam. A völgyből erdészeti utakon is fel lehet jutni a pályákig. Utána először a kék (B1 Familien), utána a piros (B2 Standard) pálya szélén gyalogoltam fel a hüttéig. Itt található a régi 2-es ülős lift felső állomása is (1950m). Most minden csendes. Csak néhány sítúrázó pihent itt és készült a lecsúszásra.
Lefelé a felvonó alatti változatos, technikás útvonalat választottam. A fenti részen már elegendő a hóvastagság még az erdőben is. Lejjebb, a középállomás közelében jóval kevesebb van még. Innen a kezelt pályán csúsztam le tovább az ösvényig, amin fel szoktunk jönni a völgyből.
Keresés
21 cm
