2020.12.12 - 2021.02.14 Gastein-völgy
Nézegetem a képeket. Nem írtam mindenről, mert akkor elveszett volna a lényeg.
Az elején, még a karácsonyi nyitás előtt sokat túráztunk. Akkor még nem hótalppal. Vagy délutánonként felmentem -futás helyett- a Graukogel lift középállomásáig a pályán, majd onnan le az erdei úton. A lejövetel általában már az estébe hajlott. Sokszor jártam az erdőt egyedül. De olyan is volt, hogy a barátommal mentünk, szinte versenyt futva az idővel és egymással, amikor már jobban bírtuk. De ez csak később jött el, nem azonnal. Ugyanis az első Sportgastein túrán, az érkezés utáni második napon, a reggel bekapott 2 sárgarépával még csak a hegy feléig bírtam, mert olyan rosszul lettem, hogy utána alig bírtam lecsúszni. Akkor még splitboarddal próbálkoztam a frissen feltúrt ratraknyomban, a többiek pedig hótalppal. Tovább is jutottak. Ekkor jött az ötlet, hogy én is rendeljek egyet. Hiszen akkor még az sem volt biztos, hogy egyáltalán kinyitnak, ezért minden eshetőségre, és túrázásra készültünk. Elkezdtünk napi rendszerességgel járni fel a hegyre, túrabakancsban. Esténként pedig futottunk a völgyben. Egyre távolabb és egyre később. Hiszen nem kellett attól tartani, hogy igazoltat a rendőr, mert kijárási tilalom van. Az éppen nem volt, de később, amikor a lezárás jött, a sport kivétel maradt... Elzárva éltünk, biztonságban. Vártuk a havat. Amikor pedig megérkezett a hideg és hozzá a hó is, akkor lett igazán hangulatos, és minden zúzmarás. Amikor a fagyos levegő és egy patak találkoznak.
Nem a szűzhavas csúszásokra fogok emlékezni, mert abból régen is volt sok, és még lesz is, remélhetőleg. Hanem a hangulat, benyomások, és érzelem, amik megmaradnak. Az első hópelyhek a lámpafényben. A zúzmarás kerítés a patak mellett. A lefagyott ujjak. A reggeli hólapátolás, ami itt nemzeti sport. Leszoktam a liftekről. Rászoktam a gyaloglásra. Ahogy egy kedves ismerősöm mondta: amikor már semmi sincs és mégis minden van... Ilyenek.
Reméljük, hogy jövőre újra fog indulni az élet és a síelés. De nekem nem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt, mert felfedeztem valami mást. Ki kell jönni hosszabb időre. Megnyugodni, feltöltődni, tiszta levegőt szívni, és sportolni. Leadtam 2 kilót, nem fájt a derekam, pedig sokat ültem a gép előtt éjjel 2-ig minden nap. Ezért nem indultunk el soha időben :-)
Kiválogattam még pár képet, ami eddig kimaradt. Mint egy werkfilm, vagy valami olyasmi.