Óvakodjatok ettől a sítereptől!!! De ha mindenképp muszáj valamiért ide jönnötök, mindenképp a központba menjetek, Alpe d'Huezbe. Mi január 29-től február 5-ig síeltünk itt, és a balszerencsénk miatt a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mennyire felháborítóan rosszul van kitalálva ez a síterep.
Auris en Oisansban volt a szállásunk, ami a síterep legszéle, egy másik hegyoldal, amelyet egyetlen felvonó köt össze a központtal és az összeköttetéssel a többi résszel. És ezen az egy felvonón kívül semmilyen módon nincs megoldva a hazajutás, nincs nemhogy ingyenes, de semmilyen síbusz, ami eljönne Aurisig a központból (pláne máshonnan), sőt, még orvosi ügyeletre is csak így, felcsatolt síléccel tudsz elmenni keddtől csütörtökig, ami tökéletesen abszurd: ha eltörted a lábad, csússz és felvonózz át az orvoshoz...
De ami reálisabb veszély: ha az időjárás miatt lezárják a felvonót. Velem megtörtént: az állítólag rossz idő miatt már kora délután lezárták a felvonók nagy részét, noha a hegy lábánál ebből az állítólag pokoli időjárásból SEMMI nem volt érzékelhető, még 2000 méter fölött is csak egy kis átlagos köd és szél volt, de ez már elég volt a pálya fenntartóinak ahhoz, hogy hermetikusan elzárják az embereket a hazajutás lehetőségétől. Így harminc-negyven emberrel együtt két órát várakoztam az egyik felvonó lábánál, amiről azt állították, hamarosan újra fogják indítani, de nem indították. Ekkor buszt szerveztek, hogy visszavigyen minket a központba, Alpe d'Huezbe. Többszöri rákérdezésre azt állították, mivel Alpe d'Huezből sem lehet átfelvonózni Aurisba, onnan majd további buszokkal visznek haza. Három és fél órával a felvonó lezárása után végül valóban lerakott a busz a központban – ahol nem volt senki a pálya üzemeltetői közül, az iroda már zárva volt, a buszsofőr semmiféle további buszról nem tudott. Az utazásszervező felhívta a központot, akik szintén nem tudtak semmiféle buszról, annyit mondtak, hogy hívjak taxit.
Úgyhogy 120 euróba (43 ezer forintba!!!!) került nekem a taxi miatt, hogy lezárták a felvonókat, és semmilyen módon nem gondoskodtak arról, hogy hazajuthassak a szállásomra, noha ugyanannyiba került nekem is a bérlet, ugyanazokra a pályákra szólt. (Állítólag egyes népszerűbb felvonóknál szóltak előre, hogy igyekezzünk hazatérni. Hát ahol én jártam, ott senki nem figyelmeztetett – nem síeltem pályán kívül, nem sértettem meg semmilyen szabályt –, illetve az utolsó felvonózásomnál mondott annyit valaki, hogy ne aggódjak, majd kinyitják a felvonót újra.) Nem is értem, hogy engedhetik meg, hogy ne legyen semmiféle összeköttetés a terep részei között egyetlen bármikor lezárható felvonón kívül.
Ez bármelyikőtökkel megtörténhet, ehhez még törött láb se kell (ami ilyen körülmények között szintén 43 ezer forintba kerülne), sőt ha véletlenül lekésitek a borzasztóan korai utolsó átvezető felvonót Auris felé (16:10), már az is 40 ezer forintotokba fog kerülni. Ez tényleg felháborító. Van elég olyan síterep Franciaországban, ahol nem járhattok így, menjetek oda, ide ne.
De ha valaki mégis mindenképpen itt szeretne síelni, írok pár sort a pályákról is, a sítérkép jobb oldalától (Auristól) balra haladva.
Az Auris-en-Oisans-i rész nem igazán jó másra, mint egy kis reggeli bemelegítésre és délutáni hazasíelésre, alig pár pálya van itt, de ezek is eléggé le vannak gyalulva már délutánra, hiszen kevés helyen oszlanak el az emberek. A Fontfroide piroson jól el lehet körözgetni, ahogy délelőtt a Maronne felvonóhoz vezető félig piros, utána kék pályán is, de ez délutánra szinte használhatatlan. Illetve gyakorlásra, bemelegítésre nagyon jó a Les Bucherons két kilométeres, kellemes zöld pályája, bár az ide hozó Sures felvonó az egész rendszer leglassabbja. Ja, és mindenképp kerüljétek el a központba átvivő felvonó alsó állomásához vivő Gua pályát, szinte végig vízszintes az egész, ami kár, mert az alja amúgy nagyon szép lenne a fák között.
A központ, Alpe d’Huez természeti adottságai nem a legjobbak, így lényegében bárhová is mentek, a Marmottes felvonóra kell felülni, ahol emiatt egész nap nagyobb sorok vannak, de legalább aránylag gyorsan lemegy. A Marmottes 2 végétől induló piros Deversoir pálya csodálatos, bár semmi piros nincs benne, bárhol máshol kék lenne, és belefut a kék Bergersbe, így hosszan lehet jönni ezen a kettőn. Mi a terep legmagasabb csúcsára végül nem mentünk fel a nem épp ideális hóviszonyok miatt: csak a híres fekete Sarenne pályán lehet lejönni, és azzal szemben, amit korábban többen írtak itt a fórumban, túratársak beszámolója alapján igenis abszolút fekete pályáról van szó, ami talán sok friss hóval valóban ajánlott lehet középhaladóknak is, de szűknek, kevés hó miatt jegesnek és sziklásnak írták le.
A pálya „középső” része elég feledhető, a Signal versenypályája egy nagyon kellemes, de sajnos nagyon rövid piros, a DMC 2 felvonó tetejéről induló egyetlen kék pályát nagyon hamar élvezhetetlenné gyalulják, a pirosak jók, de nagyon hamar belefutnak a központba visszavivő zöldekbe. (Az itteni faluközpont ugyan elvileg síelhető, de valójában csaknem teljesen vízszintes terepről van szó, ajánlott ehelyett a zöld Chez Roger pályán visszajutni a központba.)
A pálya szerintem legjobb részei Oz en Oisans-ban és Vaujanyban vannak, ugyanakkor ez a két falu is el van vágva a központtól, ha valami történne, de még mindig jobb lehet akkor már itt megszállni, mint Aurisban. A két Alpette felvonótól induló piros pályák hosszúak és remekek, és mivel félreesőek, kevesebben is vannak itt. Finoman szólva sem igaz viszont ez az amúgy jó esésű piros pályákra, amelyek a Poutran felvonóhoz visznek, ezek valamiért brutálisan, az élvezhetőség határáig tele vannak emberekkel és tanulócsoportokkal. A pálya „legszélén” mindenképp érdemes kipróbálni a csaknem 4 kilométeres, valami rejtélyes okból feketének jelölt La Fare pályát, amiben az ég adta világon semmi fekete nincs, többnyire átlagos piros néhány kék résszel, műhóval, ratrakolva, kordonokkal, figyelmeztető táblákkal. (Egyébként elég problémás ezen a terepen, hogy ennyire esetlegesek a színjelölések, mert így nem igazán lehet tudni, mire kell valójában számítani.)
Összességében tehát semmiképp nem ajánlom a terepet, mert ha bármi probléma adódik, nagyon meg lehet szívni. De – természetesen csakis francia pályákhoz, nem a 30 kilométeres szlovákokhoz viszonyítva – az egész síterep sem lett a kedvencem csak a pályákat tekintve sem: a kedvezőtlenebb földrajzi adottságok miatt túl sokszor kell ugyanazokon a pályákon visszacsúszni ugyanazokhoz a felvonókhoz, (aránylag, a pályarendszer méretéhez képest) kevés az igazán hosszú pálya, és nagyon könnyen lezárják a felvonókat (a csúcsra legalább a hét felében nem is járt felvonó). A közelben Briancon (Serre Chevalier) ezerszer jobb pálya ennél, sokkal kevesebb problémával.