Március közepén, Val Gardénából hazafelé (szombaton) síeltünk ezen a terepen. A Monte Elmo aljánál parkoltunk, innen mentünk fel a kabinos lifttel (és bár még szabály szerint kellett volna, de nemhogy az FFP2-es, hanem semmilyen maszkot nem kértek egyik felvonónál sem). Felérve meglepő volt, hogy egyrészt elég kevesen vannak, másrészt, hogy a márciusi meleg időjárás ellenére itt kérgesre fagyott pályák fogadtak. Az egész heti síelés után már elkopott élekkel nem volt egyszerű lejönni a fekete 13b pályán, ezért ezt többször nem is erőltettük.

A terep többi része felé vezető pályák viszont már kissé latyakosak, buckásak voltak, kivételt a piros 40-es és 10-es jelentett. A Croda Rossa-i részen jobb állapotban voltak a pályák, és míg a csapat egyik fele a Rudi hüttében ebédelt, mi az 5-ös húzós felvonó melletti 5-ös pályán pörögtünk néhányat. Egyszer lecsúsztunk a 3-as feketén is, ennek felső szakasza (3a) még jó volt, de az alsó (3b) kőkeményre fagyott, nem csoda, hogy alig volt rajta valaki. A Passo Monte Croce felé vezető pálya a kevés hó miatt zárva volt.

A Stiergarten és Sesto érintésével csúsztunk vissza a Monte Elmo-ra, zárásig a nyolcüléses 16-os felvonó mellett síeltünk. Napközben verseny miatt zárva volt a levezető 13-as piros pálya, emiatt a nap végén még igen jó állapotban volt, így egy kellemes száguldozással zárhattuk le az idei síszezont.

Egy nap természetesen nem volt elég arra, hogy minden pályát besíeljünk, és kimaradt többek közt a San Candido-i terület is, de ha a Dolomitokból hazafelé tartva valaki ki akarja használni az utolsó napot is, akkor ez a terep ideális választás.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/drei-zinnen-2022-petib/galeria/