Pitztal gleccser

Pitztal-gleccser, 2022 márc közepe:

A kaunertali hosszabb családi kirándulásunk alatt éltünk az ottani több napos bérlet által kínált lehetőséggel, hogy 2 választott napon a Pitztal gleccseren is lehet síelni. Ez különösen jól jön, ha pl. biztonsági munkák (kb. mesterséges lavinaomlasztás és eltakarítása) miatt a kaunertali hegyi utat és így a pályákat lezárják.

A 2 gleccsernek teljesen eltérő hangulata van. Itt érezhetően többen vannak (bár tömeg itt sincs), illetve a pályák is teljesen másak. Kaunertal lényegesen messzebb van a falvaktól, itt sokkal közelebb is lehet szállást találni. Maga a Pitztal völgy elég hosszú, a kintebbi szállodákból itt is elég sokat lehet minden nap autózni / síbuszozni. Ezzel együtt is a parkoló megközelítése itt lényegesen egyszerűbb, nincsen hegyi útszakasz benne.
Ám a nap indulása itt egyáltalán nem gördülékenyebb és gyorsabb, mivel a parkolónál nem lehet felcsatolni, hanem itt még először a gleccserexpresszel kell feljutni a hegyre. Bár se felfelé, se lefelé nem maradtunk le a tömeg miatt a következő vonatról, semmiképpen nem nevezném kényelmesnek. A bejutás, várakozás, beszállás elég körülményes, és maga az utazás is a "föld alatti siklóban", elég zsúfoltan, nem volt akkora élmény. Szívesebben ülök egy felvonóban és nézem a tájat.

Ha egyszer feljutottunk, akkor utána már sokkal könnyebb, többfelé lehet csúszni, és az érezhetően több ember ellenére igazából itt sem volt sor, legfeljebb 8-10 kabinra való ember gyűlt össze. A felső részen a 2 kiskabinos lift a főként használt, az ülőset inkább összekötőnek vagy a nap végén a gleccserexpresszhez visszajutásra használtuk. A Brunnenkogel csákányosa ugyan elég jó részre visz fel, de mi már kényelmetlenül hosszúnak éreztük, nem esett jól annyit a csákányon "ülni".

Kék pálya alig van, igazából a 20-asra mondanánk, hogy az egy elég jó, hosszabb pálya, ám sajnos az pont a túl hosszú csákányos felvonóval érhető el. A másik kék a 25-ös lefelé, de az nem volt túl jó állapotban, elég hamar leromlott, illetve délután már inkább egy kása-tenger kezdett lenni. Valószínűleg a kitettsége miatt, mivel a többi pályán ezt alig-alig tapasztaltuk. Pirosakból a hosszú csákányostól indulók sem túl nehezek, illetve a Mittelbergbahn melletti, 36-os piros is rendkívül széles és kényelmes. Ennek talán csak a legtetején, a felvonótól levezető keskeny szakasza, illetve az alja picit nehezebb, a döntő része nálam sokkal inkább kék lenne. Ez egyébként több más itteni piros pályára is jellemző, hogy legnagyobb részük nem meredek és még nagyon széles is, így viszonylag kezdő sízők is könnyen le tudnak rajta menni. Inkább csak egy-egy kicsit nehezebb szakaszuk van, bár azok egy része is pl. a Kaunertal-on még kék lenne. Vagy akár az itteni 25-ös kék pályához is hasonlóak. Azért a 33-34-es, illetve a Brunnenkogel-ről induló pályák egy kicsit nehezebbek, azok mindegyikében van tényleg piros letörés vagy pár szűkebb kanyar. A egyetlen fekete pálya (26-os) igazából annyiban különbözik a mellette levő pirostól, hogy a felső letörést nem lehet kicsit nagyobb ívben venni.

A Mittelbergbahn inkább csak a hegy oldaláig visz fel, de a Wildspitzbahn végállomása, a 3440 méter magas Brunnenkogel tényleg lenyűgöző. Az új, körpanorámás étterem, illetve a kicsivel még fentebb található, 360 fokos panorámát nyújtó kilátópont jó időben tényleg önmagában egy élmény.