Különbség a síoktatók között

Mikor az ember veszi a bátorságot, hogy másokat figyeljen és tanuljon akkor rögtön feltűnik, hogy a magabiztosnak tűnő, bátran sielő, sok kilométert lecsúszott ember milyen elképesztő produkciókra képes egyetlen váratlan akadály láttán. Megoldja vagy nem. És jön a felfedezés, hogy rutinból bárki siel. Egy idő után. Persze tanul az ember mikor "videókat" néz is, de el kell dönteni, hogy melyik lesz az a fajta mód, ahogyan én akarok és tudok majd jól sielni. Mikor az ekézés, a flatterolás kiesik, a carving még vicces akkor csak azon múlik, hogy van-e olyan oktató aki a rám méretezi az oktatást. Tud-e olyat tanítani amivel bátran szembefordulok bármilyen lejtővel és azon örömmel, élvezettel jövök le.
Vannak ilyen oktatók.

(Nem igaz, hogy van olyan purdé aki jobban énekel, mint akit erre megtanítanak. Igaz ez ma elég egy szinthez néhány embernek, de nem a zenét szeretőknek.
A kerékpárhoz: Mondja az oktatóm, hogy nem úgy kell kormányozni, hogy elfordítjuk a kormányt, mint egy autón, hanem megtámasztjuk a fordulás irányába és bedőlünk a kanyarba. A kerékpár pedig be fog kanyarodni. ☺ - kis kitérő.☺ Mert a sielésben is van rengeteg olyan apró dolog, amit mindenki másképpen csinál.)