3 évnél is régebbi az utolsó beszámoló a terepről, frissítem az információkat.

Még a portálon való regisztrációm előtt, tehát 2010-nél régebben voltam itt 3 napra síelni januárban. Akkor nem esett még természetes hó, csak két pályát lehetett használni 40 cm vastag műhóval: az 1-est és a 7-est, mindössze a fő felvonóval. Megkedveltem a pályát, retro voltával, tányéros liftjével együtt, mert hiába, hogy csak egy hegyről lehet lecsúszni, én nem untam meg még az akkor használható csak két pályát sem, mindkettőből minden egyes lecsúszásnál élveztem, hogy összpontosítani kell a lehető legjobban eltalálni a nyomvonalat. Objektíven nézve alighanem lokális informátortól úgy tudtam, a hotel a Csehszlovák szocialista vezetés téli üdölőhelye volt, és ami jelentősebb: a pálya a versenyzők felkészülési helye. A fő pálya törése és meredeksége elég komoly, érthetővé teszi a tréningezési lehetőséget.

Az idei nem tél szinte kilőtte a hazai síelést, az előző két hideg februári héten nem fért bele az időnkbe. Lányunknak ezen a héten van tanítási szünete, ám a múlt szombaton érkezett meleg, és a hétre jelzett tavaszi idő miatt hétfő látszott a még szinte megfelelő sínapnak, így egynapos programban gondolkodtam, és pl. Donovaly-val szemben Sachticky jobb választásnak tűnt (a tányéros miatt kevesebb ember, nem kell a főúton átkelni, ingyen van a parkolás, pár euróval olcsóbb, s talán komolyabb a piros pálya is, a fekete is, jópofább a kék).

Vasárnapra lefújtak az esős idő miatt egy síversenyt, és lezárták a déli pályákat, meg a fekete 3-ast - ez mutatta, hogy ott is tavaszias idő van már. Bezzeg a két előző hét, amikor a teljes pályarendszer még üzemelt. Akkor lett volna jó menni.

9 óra körül Besztercebányára értünk, 9:45-kor már átöltözve, bakancsban, bérlettel a zsebünkben álltunk a léceken. A parkolóban bőven volt hely, a kasszánál 3 ember volt előttem (magyarok voltak, két autóval jöttek páran).

A két fő pálya (1-es és 7-es, s a középtől a völgybe vezető rész) frissen ratrakolva, s bejött a számításom az éjjeli kifagyásról. Gimis lányunk elsőre megijedt az 1-es pálya látványától, másrészt az új terep ismeretlensége is növelte bizonytalanságát, ő inkább csak délutánra jött bele a gyorsabb, bátrabb síelésbe, én pedig igyekeztem végig mellette maradni, és csak egyszer kerültem nagyon elé, de utána is sikeresen leért, pár perc után feltűnt az alsó állomásnál.

Most ment a parkolótól induló lift is, csak a déli felvonót nem indították. Innen kezdtünk, s elsőre a kék 7-es pályát néztük meg, utána értelemszerűen a piros 1-est, majd egy ideig ezeket variáltuk. Ez után következett a piros 4-es, végül a fekete 2-es. A 4-es a 7-es vízszíntesebb szakaszának rögtön az elején vág le a völgynek, fenyőfák között vezet több kanyarral, aztán lent kiszélesedik ahogy eléri a Sachticka tavat, és innen keletfelé meg kell kerülni a vizet, a hosszabb völgymenti pályához, úgy érhető csak el vele is a felvonó alja. A 2-es a vízszíntes erdei utat egy következő részen metszi, és egyenesebben levezet a völgymenti szakaszba, kb. ott, ahol a 4-es megkerüli a tavat. Mindkettő régebben volt ratrakolva, alig csúszott rajtuk valaki, és kicsit kevesebb volt rajtuk a hó, a 4-es még épp használható volt - ágakat, földes darabokat kellett kikerülni, a 2-es rendben volt, de kemény fagyott, a meredeksége mellett ez növelte a kihívását. Nekem már a több mint 10 évvel ezelőtti csúszáshoz képest a plusz két pálya is újdonság volt, de a terep még egy nagy meglepetést tartogatott. Ugyanis a térképen nincs jelölve, de számos átkötési lehetőség volt erdei valamikor ratrattal megtaposott utakon a pályák között. A 2-esből nyílt egy meredek ferde út, amin át lehett menni - már ha az ember ügyes, és bele tud navigálni - a 4-es másfél útnyi széles fák közti részére, a 4-est tényleg lehetett úgy használni, hogy a nagy felvonó nyomvonalától felülről nézve balra mentem le a totál fagyott havas részen, sőt, itt még balrább fenyők közt is el lehetett indulni, s úgy még hosszabb kerülvővel visszaérve csak rácsúszni a 7-es széles részére a felvonó kötele alatt, s végül a 2-esből az 1-esre is át lehetett menni szintén fenyők közt nem sokkal afelett, ahol a 7-es erdei útja is beleérkezik az 1-esbe a meredek rész vége felé.

Tömeg nem volt, pedig a szálloda a honlapon szereplő információkkal szemben nyitva volt (azt írták, csütörtöktől vasárnapig üzemel), mivel a héten Szlovákia ezen részén elkezdődött a síszünet. Persze, többen voltak, mint amennyien előző ittvoltomkor, főleg gyerekből volt nagyon sok a gyerekpályán, de sose volt sor a felvonóknál, egyszer volt előttünk 3 ember lent. A pályákon végig bőven el lehetett férni, néha volt, hogy a két főn, a 7-esen és az 1-esen mások is csúsztak előttünk, a 4-esen, 2-esen alig valakik.

Az idő előrehaladtával elkezdett olvadni a hó, főleg a lenti részeken, a völgymenti alsó szakaszon nem tudtam már akkora lendületet venni, hogy végig tudjak csúszni (bezzeg a múltkor januárban kemény mínuszok voltak, akkor nem volt ennyire nehéz elérni a beszálló ponthoz). S a földes részek is elkezdtek szaporodni egy kicsit, minimális buckásodás is kialakult a 7-es felső szakaszán, de tényleg nem vészes.

A meredek részek rendesen megdolgoztatták a combizmaim, 4 órakor kellemesen elfáradva jöttünk le az utolsók közt a pályáról. A nagy felvonó egyetlen alkalommal 3/4-kor állt le kisebb nüansz miatt kb. 5 perce, az utolsó két menetet a parkolótól induló felvonóval mentük, 15:55-kor zárták le a beszállást, mi voltunk az utolsók, akik feljöttek vele.

Napsütést alig láttunk, köd volt és erősebb szél a hegytetőn, lent kicsit enyhébb, szélcsendes idő. Néha a középső részekről át lehetett látni a környező napsütésben fürdő hegyek tetejére. Jó volt egész nap kint lenni, kaptunk még egy téli napot erre a szezonra. Egy napos tömeg nélküli síelésre Sachticky biztos, hogy remek célpont, főleg hétköznap. Ha több pálya is üzemel, főleg ha mindegyik, plusz az átvezetések, szerintem egy hétre is kiváló, és a helyben van a három csillagos hotel szállásnak.