Azt hiszem egyre gondoltunk! ,, Ha latyakba kell, latyakba kell” Nem kezelt pályán tanultam! Erdőben amit mi avartalanítottunk cserjételenítettünk a bükkfák között! Léccel tapostuk keményre mind az öt -nyolcszáz métert! Hocpok kék fehér piros sicipőbe ,csavarozott széleskantnis vagy a nélküli léccel rugós kötéssel! Nem volt full diagonál, meg din beállítás, meg sisak sem volt, csak juharlevél formájú sísapka!
( de menő volt). Estünk akkorákat mint az ólajtó, jól kiröhögtük egymást és magunkat! Szerencsére nagyobb baj sose történt! A waxot sípályák aljában találtuk, ill gyertyaviasszal helyettesítettük! Nagymamám kgst-s vasalsójával hordtam fel! Rapidacél hasábbal huztam le, amit a helyi esztergályossal barteloltam el három kőbányaié! A popsitepsi helyett televízió plexit használtunk, meg Trabanttetőt! A siruha utcai kabát rá széldzseki, alulra cicanaci, rá kordbársony gatya! (Melegebb volt mint a farmer) A síntechnika kimerült abban, hogy csússz le ne ess el párhuzamos léc, néha belehóekézve, (amire magunk jöttünk rá , nem tudtuk, hogy így hívják)mert a pálya szűke többet nem engedett! Az alján ami a házunk előtt volt keményre fagyott hóval letaposott aszfaltút ott egy hosszat sodrattunk! Majd le a léc , és gyaloggalopp a következő csúszásért, míg ránk nem sötétedik! Tű pontosan emlékszem az egészre így becses ajándék az élettől! A világ sokat változott! A mostani ruházattal, felszereléssel, szerszámokkal gyerekjáték az egész, köszönhetem a kezdeti nehézségeknek, ami akkor nem nehézségnek, hanem szórakozásnak tűnt! Ma ha nincs kifagyva a pálya, két napos a wax, hússzal puhább a cipő, nem szférikus a lencse, nem strukturált a talp, lassabb a felvonó, vagy ne adj Isten várni kell, megy a hiszti! Fa(x) sza volt az felvonó nélkül is!