Végre írsz valami értelmesebbet.
A léceim: én 173 cm vagyok, a lécek 171 cm. Én ezt nem nevezném se rövidnek, se puhának a helyedben. Én nem vagyok profi sízö, de haladó az igenis vagyok és nagyon is bele tudok tenni eröt a kanyarba, ami meghajlítja a léceket és mégis meg tudom akadályozni, hogy kilöjön a léc. Ez a kifejezés számomra azt jelenti, hogy elveszteném az uralmamat a lécek fölött, és ez soha nem történik meg, az viszont elö tud fordulni néha, hogy felemelkedek kicsit a levegöbe.
Úgy tünik a szövegedböl, hogy belátod most már, hogy minden sikeres síkanyarban a sízö teste keresztezi a léceket, mikor átbillen a lécek fölött az élváltás középpontjánál. Itt megtörténhet ezután karcolásos haladás, vagy lécelcsavarás a hófelszínen és sodródás kezdetben (ezt mutatja a videód), de soha nem történik meg az, hogy a hegyen felfelé lökné a léceit valaki. Te viszont azt állítottad, hogy ez gyakori söt....
A: jól mondod
B: nincs igazad egyáltalán szerintem. Pont meredek helyeken a legjobb rendesen átbillenni a lécek fölött, de persze ehhez szükségszerü az új ívbelsö léc nagyfokú tehermenteítése és/vagy lassítása, visszahúzása térdhajlítassal (a hamstring, térdhajlító izmokkal). Én ezt tudatosn csinálom, soha nem hagyom ki. Nem világos számomra, mit értesz az alatt, hogy "a magasság megtartása"??? A videódon is jól látszik, hogy minden lécelcsavarás és sodródás közben, azért a völgy felé haladnak a lécek végig, soha nem haladnak fel a hegyen.