Három napot töltöttünk családommal a Schladming sírégióban. Két jól síelő tini és a két "örök kezdő" szülő. Az első nap erre a síterepre esett a választás. Eredetileg nem is gondoltam Galsterbergalm-ra (sosem voltunk még itt), de előző este egy baráti beszélgetés kapcsán javasolták nekünk, mint első napi bemelegítésre alkalmas kis terep.

Délelőtt az volt a cél, hogy "visszaszerezzük" azt a tudást, amit 11 hónappal ez előtt "itt" hagytunk Ausztriában. Ezt a 4-es gyakorló pályán próbáltuk abszolválni egy rövid, de kis "letörésekkel" tarkított pályán egy tányéros felvonó segítségével. A gyerekek persze már délelőtt mentek, amerre láttak. A lányomnak nem tetszett annyira, mert a teteje eléggé jeges volt. A fiam élvezte a csúcstól az aljáig tartó "száguldást".

Az időjárás az borús volt, a völgyben pár fokkal 0 felett, a hegyen pár fokkal 0 alatt volt a hőmérséklet. A napot nem igen láttuk.

Délután én átváltottam a kék 1-esre, ami a középállomásról lefelé az aljáig tartott. Elég változatzos képet mutatott. Az eleje a szánkópályával párhuzamosan futott, de el volt választva a két pálya. Ez inkább keskeny erdei pálya szakaszra hasonlított, ami végül beletorkollott a feljebbről jövő piros 1-es ágba, ami a csúcsról indult. Itt kezdőként egy erősebb letörést kellett leküzdeni, kékkel volt jelölve, de azért jó volt, hogy nagyon széles volt ez a rész, mert én bizony jól kihasználtam a szélességet és szelídebbé varázsoltam. Aztán egy rövid keskeny erdei csúszás után ismét egy letörés következett, ami kicsit meredekebb, kicsit keskenyebb és kicsit jegesebb volt, mint az előző, ezért itt igyekeztem még óvatosabban lejutni. Persze, ahogy egyre többször lecsúsztam ezen a pályán, úgy vált egyre szelídebbé ez a letörés is. Ezek után szélesedett a pálya és egyenesen egy pirossal jelzett rész következett. Talán le tudtam volna menni rajta, de így első nap még nem voltam bevállalós, mindíg inkább a kék kerülőt választottam, ami egy keskeny kis hajtűkanyar volt. Kissé szembe szeles volt, főleg, ahogy haladt az idő, talán a pálya leghidegebb szakasza ez volt.

Ezek után szépen betorkollott a kék kerülő a fentől jövő széles pirosba, de ismét egy erős, de rövid letörés következett, amit oldal irányba ki lehetett kerülni egy keskeny kék szakasszal, aminek csak az első 20 métere volt meredek, utána ki lehett csúszni egy éles jobb kanyarral. A vége kissé hepe hupás, de széles, kezdőként is jól síelhető szakaszból állt, ami végül a gondola alsó állomása előtti térbe torkollott.

Jól éreztük magunkat. Kezdőknek, álkezdőknek kítűnő első napi helyszín arra, hogy bemozgassa az "elrozsdásodott" izmokat és tudást. Haladóknak talán kissé kicsi ez a pályarendszer. Viszont éppen ezért talán kevesen választják ezt. Most legalábbis alig voltak. Igaz, hogy hétköznap voltunk és még a tartományi síszünetek sem kezdődtek meg.