Utolsó francia terep a bakancslistámon, amit most kipipáltam. Hát nem voltam odáig érte, és akkor finoman foglamaztam.

Szállásunk Avoriazban volt, ami autómentes övezet. Remek dolog a lovas hószánok, főleg a gyerekeseknek, de egyébként a hószánokon kívül a személyek és áruk szállítását ratrakokkal oldják meg, ami mind hangos, mind büdös gázolaj-szagú. Mivel többször voltam a szintén autómentes Zermattban, ezért az ottani elektromos busz és teherautó megoldást jobban díjaztam.

A pályarendszer: Rettentő módon széttagolt, sok tábla van, de azok sokszor ellentmondanak egymásnak, nem egyértelmű hogy merre is kell elindulni. Amik nekem nagyon hiányoztak: A hosszú pályák. A magasságkülönbség okán nem számoltam túl hosszú pályákra, de azért nem volt túl szívderítő, hogy gyakorlatilag nem volt 2-3 km-nél hosszabb pálya. A felvonórendszer elavult, gyakorlatilag a Morginsnál megtalálható egyetlen új kabinos felvonón kívül nincs 20 évnél fiatalabb felvonó. Egyetlen egy buborékos felvonó sincs, az ember mindenhol ki van téve az időjárás szeszélyeinek.

Avoriaz településen is bénán van megoldva, ha valaki Chatel, vagy Les Crosetz felé akar indulni, akkor a Tour nevű felvonóval lehet csak odajutni, ahelyett hogy a La Folie Doucetól tettek volna egy húzós felvonót, és akkor nem kellene az egész városnak azon az egy felvonón tömörülni.

Chatelnél a svájci és francia rész összekötése valami botrányos, botozós kék pályákon, tökös felvonókkal kell pöcsölni.

A pályák és felvonók megnyitása során semmilyen észérvet nem láttunk, több nap is olyan volt, hogy 10 órakor a felvonók nagy része előkészítés alatt állt, és 2-3 felvonó ment egész Avoriazban. És mindezt olyan napokon is, mikor nem volt érzékelhető erősségű szél. A hütték túlárazottak, és finomat igazából sehol sem ettünk, a vendégkör úgy 80%-a angol, semelyik másik francia terepen nem találkoztam ennyi angollal.

Sajnos nagyon rossz időjárást fogtunk ki, két napot esett az eső, az összes többi nap kb hóvihar volt, minimális látótávolsággal, összesen 6 nap alatt kb 4 órát sütött a nap. Ha jó idő lett volna nyilván más élményekkel gazdagodunk, de ezek a hiányosságok akkor is szembe ötlőek.

Egy nagy pozitívum volt, kedden délelőtt szép idő volt, és pont ott voltunk, amikor megnyitották a Svájci Falat (90%-os meredekségű, híres pálya), így az első 10 ember között voltunk, akik lejöttek a fél méteres szűz hóban ezen a legendás pályán.

Nem mennék vissza ide, Avoriaznál sztem Franciaországban van bőven jobb terep (3 völgy, Tignes, Alp d'Huez, La Plagne). Sokat vártam, keveset kaptam.