Utolsó francia terep a bakancslistámon, amit most kipipáltam. Hát nem voltam odáig érte, és akkor finoman foglamaztam.

Szállásunk Avoriazban volt, ami autómentes övezet. Remek dolog a lovas hószánok, főleg a gyerekeseknek, de egyébként a hószánokon kívül a személyek és áruk szállítását ratrakokkal oldják meg, ami mind hangos, mind büdös gázolaj-szagú. Mivel többször voltam a szintén autómentes Zermattban, ezért az ottani elektromos busz és teherautó megoldást jobban díjaztam.

A pályarendszer: Rettentő módon széttagolt, sok tábla van, de azok sokszor ellentmondanak egymásnak, nem egyértelmű hogy merre is kell elindulni. Amik nekem nagyon hiányoztak: A hosszú pályák. A magasságkülönbség okán nem számoltam túl hosszú pályákra, de azért nem volt túl szívderítő, hogy gyakorlatilag nem volt 2-3 km-nél hosszabb pálya. A felvonórendszer elavult, gyakorlatilag a Morginsnál megtalálható egyetlen új kabinos felvonón kívül nincs 20 évnél fiatalabb felvonó. Egyetlen egy buborékos felvonó sincs, az ember mindenhol ki van téve az időjárás szeszélyeinek.

Avoriaz településen is bénán van megoldva, ha valaki Chatel, vagy Les Crosetz felé akar indulni, akkor a Tour nevű felvonóval lehet csak odajutni, ahelyett hogy a La Folie Doucetól tettek volna egy húzós felvonót, és akkor nem kellene az egész városnak azon az egy felvonón tömörülni.

Chatelnél a svájci és francia rész összekötése valami botrányos, botozós kék pályákon, tökös felvonókkal kell pöcsölni.

A pályák és felvonók megnyitása során semmilyen észérvet nem láttunk, több nap is olyan volt, hogy 10 órakor a felvonók nagy része előkészítés alatt állt, és 2-3 felvonó ment egész Avoriazban. És mindezt olyan napokon is, mikor nem volt érzékelhető erősségű szél. A hütték túlárazottak, és finomat igazából sehol sem ettünk, a vendégkör úgy 80%-a angol, semelyik másik francia terepen nem találkoztam ennyi angollal.

Sajnos nagyon rossz időjárást fogtunk ki, két napot esett az eső, az összes többi nap kb hóvihar volt, minimális látótávolsággal, összesen 6 nap alatt kb 4 órát sütött a nap. Ha jó idő lett volna nyilván más élményekkel gazdagodunk, de ezek a hiányosságok akkor is szembe ötlőek.

Egy nagy pozitívum volt, kedden délelőtt szép idő volt, és pont ott voltunk, amikor megnyitották a Svájci Falat (90%-os meredekségű, híres pálya), így az első 10 ember között voltunk, akik lejöttek a fél méteres szűz hóban ezen a legendás pályán.

Nem mennék vissza ide, Avoriaznál sztem Franciaországban van bőven jobb terep (3 völgy, Tignes, Alp d'Huez, La Plagne). Sokat vártam, keveset kaptam.

Sziasztok!

Nyolc év után tértünk vissza erre a terepre, a szállásunk ezúttal az Avoriaz-ba vivő Prodains kabinos aljánál volt. Délután egészen a házzal szemben lévő kis húzós felvonó aljáig le lehet síelni, ha ez a felvonó működne (ebben az évben még egyszer sem indították be), akkor a reggeli kb. 250 méteres gyaloglást a kabinosig is meg lehetne spórolni. A házban van étterem és bár, de bolt a közelben nincs, vásárolni a ház előtt megálló síbusszal lehet bemenni Morzine-ba. Viszont reggelire a portán lehet baguette-t rendelni.
Parkolni vagy a ház alatti fedett (fizetős) parkolóban lehet, de tetőbox-szal sajnos nem lehet beférni. Így, vagy a kabinos aljánál lévő (elég drága) parkolót lehet igénybe venni, vagy pedig 1200 m-re van egy ingyenes parkoló, ahonnan a síbusszal lehet visszajönni (mi ezt válsztottuk).

Reggel két irányban lehet elindulni: a kabinos felvonóval Avoriaz-ba, vagy a síbusszal Morzine-ba. Ez utóbbi a Pleney kabinoshoz visz, ahol reggelente igen komoly sorállásra kell számítani. Az Avoriaz-i terület központi részei is eléggé zsúfoltak, különösen igaz ez a Tour felvonóra, valamint a Lindarets feletti területekre. A pályák közül nekem a Grandes Combes felvonótól levezető Jean Vuarnet volt a kedvencem, de jó volt a Lindarets feletti Vannes is, valamint a Cornebois felvonó tetejétől levezető piros pályák.

Chatel-ben a Morgins illetve Torgon felőli oldalon lévő területeken jóval kevesebben vannak, igaz, ott többnyire húzós felvonók működnek. Sok könnyű kék és piros pálya van errefelé, az egyik kedvencünk a nagyon rövid, de szinte kihalt Tour de Don volt. Sajnos az időjárás a márciust idézte, így az alsó pályák egy része le volt zárva, Morgins felé például csak levonózni lehetett a Corbeau lifttel.

A svájci oldalon is elég sokan voltak, főleg a Crosets felvonó környékén. Viszont az új Morgins kabinosnál dél körül alig volt ember, és itt találtuk a svájci rész egyik legjobb pályáját, a 46-ost (kár, hogy a kabinos építésével együtt leszedték a felső szakaszt kiszolgáló húzós felvonót, így le kell csúszni az alsó, kék 45-ös pályán a kabinos aljához). A térkép alapján érdekesnek tűnt a szép hosszú 35-ös és 31-es pálya, azonban ennek az alsó szakasza szinte végig botozós. És még egy, amire érdemes figyelni: a Chatel és Morgins közötti összeköttetést biztosító síbusz 12:30 és 13:30 között nem jár.

A Morzine - Les Gets terület bizonyult idén a kedvencemnek. A központi részeken ugyan itt is nagy volt a tömeg, de a pályarendszer szélei felé már jóval kevesebben voltak. Mindenképpen érdemes felmenni a Pointe de Nyon-ra, és felgyalogolni a kilátóhoz. A levezető piros pálya is egész jó, bár ottjártunkkor eléggé ki volt jegesedve. A legjobbak a Charniaz és a Ranfoilly tetejéről induló pályák voltak, legalábbis kora délutánig, amikor már kezdtek azért buckásodni. A kellemes, üres kék pályák kedvelőinek tudom ajánlani a La Rosta tetejéről levezető Reine des Prés nevű pályát. És az idei kedvenc: a Perrieres ülős felvonó melletti Meleze nevű piros, ahol szinte alig volt ember, és még délután is nagyon jókat lehetett rajta csúszni.

A terep többi része (Mt. Chéry, Chappelle d'Abondance, Abondance, St. Jean d'Aulps) ezúttal - a nyolc évvel ezelőttivel ellentétben - kimaradt, de így is nagyon jó kis síelés volt, bár az időjárás lehetett volna kicsit kegyesebb hozzánk.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/24567/galeria/