Svájci kikapcsolódásunk alatt egy napot elugrottunk síelni erre a terepre. Nagyon vártam már, mivel az egyik kedvenc versenyem a Wengeni.

Pénteki napot választottuk, hogy ne legyen nagy tömeg. Ez jó választás is volt. Grindelwald terminál parkolójában tettük le az autót, ami szinte teljesen üres volt. Sajnos az időjárás elég felhős volt, de reménykedtünk, hogy hátha szerencsénk lesz és javulni fog a helyzet. Az Eiger expressel felmentünk a felső állomásig. Sajnos a hegyen még rosszabb volt a helyzet. Köd és havazás. Ahogy elindultunk lefelé a 22-es pályán, néhol javult a helyzet. A kék és piros pálya közti átvezetők, illetve a kék pályák néhol olyan laposak voltak, hogy rendesen gyakorolni lehetett a "korcsolyázást". Ugyan ez volt lent a helyzet a terminál körül. Következő körben a Männlichen részt céloztuk be. Fent a hüttében ettünk egy kolbászt és egy fasírtot. Az időjárás közben tovább romlott. Valahol a látótávolság maximum 5 m lehetett. A hüttétől 3-as számú piros pályán síeltünk le. A hegy közepéig tartó része kifogástalan volt. Széles, tökéletes állapotú. Azonban, ahogy közeledtünk a terminálhoz, volt egy rész ami már dél körül olyan buckás volt, hogy alig lehetett lejönni rajta.

Délutánra a tervem a versenypályán történő lesíelés volt (45 fekete). Itt is olyan köd volt, hogy a pálya szélét jelző oszlopokat se lehetett látni. Két srácot próbáltam követni, akiken az látszott, hogy tudják az utat :D . A pálya állapota rendben volt, és a fekete színhez képest egyáltalán nem vészes.

Mivel csak egy napunk volt, nem igazán tudtuk besíelni a pálya rendszert, így csak egy részéről tudok véleményt alkotni.

Összességében kicsit többre számítottam. (Biztos a borzasztó időjárás is közre játszott a dologban.) A lapos átvezető szakaszok, illetve a kék pályák lapos részei borzasztóak voltak. Sokszor egyszerűbb lett volna lecsatolni és gyalogolni.

Azért remélem egyszer még visszatérünk, és a jobb időjárás mellett pozitívabb élményekkel gazdagodunk.